Beindult a szekér

Minden szerdán akkor kelek amikor akarok, reggel anyuka intéz mindent és ő viszi suliba a kissrácot is. Fél 12-től álltam szolgálatba, a délután is rettenetesen gyorsan elrepült. Anyuka közölte velem, hogy január 2-án is szabad leszek, mivel mindenki off, mindenki itthon lesz jeee. No igen, nem írtam még a szilveszterről - december 30-án, pénteken ismét a "Nagy Alma" felé veszem az irányt, majd szombaton este egy fergetegeset fogok bulizni Biankával, együtt köszöntve a 2012-es évet. Jó, mi? Igen, megint Biust fogom boldogítani - remélem nem bánja :) -, ámbár vasárnap sem lesz sok időnk a regenerálódásra, mivel a host családja jön Philadelphiába az úgynevezett Mummers parádéra, így kigondoltam hogy legalább én is hazatérek és megnézem magamnak ezt a parádét. Nem nagyon voltam még életem során ilyen beöltözős, végigvonulós utcai parádén, de most szeretném látni. A január másodikáról még halvány lila gőzöm sincs, de ha már így megkaptam szabadnapnak, akkor valamit csak kellene tervezni. Valószínű majd lecsekkolom neten a közelben adódó opciókat, aztán szólok másik au paireknek is. Anyuka megpróbált lebeszélni erről a parádéról, bár még nem voltak szerinte nem nagy cucc a hidegben ácsorogni és nézni a "nagy semmit", de persze döntsem el én hogy mire vágyom. Olyan típusú ember vagyok, aki hiszi ha látja a dolgokat, kell nekem az a parádé és majd utána eldöntöm jó volt e. A család Connecticutba megy egy másik családhoz, ott lesznek egész hétvégén, ott köszöntik az új esztendőt.
Eleinte úgy voltunk a dologgal, hogy inkább nem tapostatnánk magunkat halálra a tömeggel a Times Squaren, valamint mindenki le is beszélt róla, mondván hogy öngyilkos merénylet lenne. De! Most vagyok itt, most leszek New Yorkban, most fogom itt ünnepelni a szilvesztert és nem érdekel a kismillió ember, de még az sem ha lökdösődni kell - a Times Squaren fogjuk köszönteni az új évet. Remélhetőleg a tér kellős közepén, egy méterrel sem odébb... :) Nem is értem hogy fordulhatott meg az a fejünkben, hogy inkább beülünk egy bárba vagy elmegyünk egy táncolós helyre őrült összegekért?! Oda bármikor lehet menni. Az az igazság, hogy a hideg futkos a hátamon, amikor nézem a tavalyi Times Squaren zajló szilveszter éjszakát, a visszaszámlálást, mindent.

Érdekesség: anyuka néha (egyre sűrűbben) napi 5 dollárt fizet a kislánynak azért, mert bébiszitteli a kistesóját, miután én végeztem a munkával. Néha rosszul érzem magam emiatt, de ő mondja hogy végeztem. Viszont úgy veszem észre, hogy nem sok kedve van lekötni a gyereket vagy játszani vele. Mindig hallom hogy mondja neki "oké, de csak 5 perc játék és mennem kell csinálni a vacsorát" - ez legalább mindig jó kifogás. Kicsit fura a helyzet szerintem; fizet a gyerekének, hogy az vigyázzon a másik gyerekére és játszon vele...hmm...

A közeljövőben fogok regisztrálni a suliba is, amit majd január 9-én kezdek el és május 14-én fejezek be. Kezdő spanyol, heti kétszer, másfél órában. Az okokat azt hiszem írtam már, hogy miért nem az ESL-t (English as a second language) választottam. Tudom, hogy tökéletesen nem fogok megtanulni spanyolul ezalatt a pár hónap alatt, de valami azért gondolom ragad már rám és távlati terveim között is szerepel, hogy tanuljam majd. Három kreditet fog érni, valószínűleg a másik három kreditem majd nyáron szerzem meg valahogyan, valamilyen másik kurzuson.

Csütörtökön felhívtam a fogorvost és kértem időpontot. Január 11., délután 1 órára kaptam is. Remélem addig kihúzom még, bár szerintem igen. És azt is remélem, hogy aztán kezdenek vele valamit, mert egy gyökérkezelés nem 5 perc és többször is vissza kell majd mennem. Anyuka mondta, hogy kifizetik nekem, majd hetente 20-30 dollárt levonnak a fizetésemből. Vagy többet, különben még 2 év múlva ilyenkor is törleszthetnék majd. Nem mondom hogy nem dühít, nagyon is dühít, de ha fejre állok sem tudok már tenni semmit sem. Valószínű olyan 600 dollárra le lehet faragni az árból, a gond csak annyi hogy ebből a 600 dollárból sok minden mást is tudtam volna tervezni. Rosszkor jött na. Ha az évem vége felé alakult volna ki ez a helyzet akkor azt mondom várok és otthon megcsinálják majd. Ja, és akkor még reménykedjek tovább, hogy a többi fogammal nem lesz semmi gond (...)

Pénteken fél 9-kor kikászálódtam az ágyból. Kénytelen voltam, mivel megígértem a takarítást is és mintha a gyerekek tudnák (oké, tudom hogy tudják), hogy szerdán és pénteken nem kell korán kelnem, direkt az emeleten, a szobám előtt üvöltöznek. A legbosszantóbb az egészben az, hogy ilyen szinten a 10 éves fiúnak van a legkevesebb esze, mint az őrült, mindenféle ok és cél nélkül egyszerűen üvölt, mint aki nem normális. Nem számít, család elment, célba vette mindenki a sulit, megreggeliztem, majd nekiálltam kitakarítani a házat. Rutinos vén róka lévén szimpla 2 óra alatt végeztem mindennel, hozzá kell tennem hogy nem óriási a ház. Németországban ugya 3-4 órákat voltam a családoknál és emlékszem hányszor fogadtam meg, hogy soha többet nem fogok takarítani ha nem muszáj. Hát muszájnak most sem muszáj, de kell a pénz és azt hiszem két hetente 2 órát igazán áldozhatok erre az életemből. Utána pedig olyan jó látni mindig az eredményt :) Anyuka és a kisfiú dél körül értek haza és kaptam délután 5-ig kimenőt, akkor lesz csak rám szükség, mivel host apukának holnap születésnapja lesz és este mennek vacsorázni, ergó csak otthon kell lennem. Elszáguldottam a King of Prussia-ba, és beültem egy Starbucksba. Mennyei almás-fahéjas-karamellás csodát ittam és csak interneteztem kicsit. Szeretem a King of Prussiat - ott tényleg minden megtalálható és még ha nem veszek semmit, akkor is izgalmas a hely, mert mindig látok valami új dolgot vagy csak császkálok és nézelődök. Starbucks után megvettem az ebédem (sushit), majd a vacsorám is akkor már (perecet). A perec amúgy nagyon hasonló a híres, imádott német Brezelemhez, így rendesen előjönnek emlékek mindig, amikor azt eszegetem. Még szerencse, hogy itt is rátaláltam - a Philly Pretzel Factory-ben veszek mindig. Körbenéztem még picit, de mindenki csak rohangált óriási táskákkal és csomagokkal - hiába, karácsonyi láz van. Ötre értem haza, de igazából csak 6-tól dolgoztam. A gyerekek mekiből kaptak vacsit, úgyhogy arra sem volt gondom, megfürdettem a kissrácot, meséltem neki, ágyba tettem és végeztem. A nagyok mindig elvannak, ilyenkor általában tv-znek vagy számítógépeznek már csak, de tudják hogy 9 körül menniük kell aludni.

Mikor hazaértem egy képeslap fogadott, Szimitől jött, egyenesen Németországból! Azt a határtalan boldogságot kívánom mindenkinek, amit akkor éreztem mikor felbontottam a levelet - nagyon szépen köszönöm Drága Szimikém!!! Iszonyatosan jól esett, bevallom meg is hatódtam egy kicsit...
Megmondom őszintén már-már kezdtem elkeseredni, hogy a postás nekem soha nem hoz semmit néhány banki tájékoztatón kívül. Őrült ovis módjára rohanok naponta a postaládához, hogy van e számomra valami...Hihetetlenül tudok örülni egy szimpla képeslapnak is, úristen - nagyon!

Péntek este, mára már csak filmezés van betervezve. Jessy (a német au pair) hívott ma Philadelphiába a Hard Rock Cafe-ba, vacsizni. Azt hiszem többen mennek és oltári módon lett volna kedvem velük menni, de ugye most vagyok szolgálatban...hm...
Holnap moziba megyek Juliaval, vasárnap Philadelphia pár másik au pairrel. Nagyon-nagyon jól érzem magam, egyre jobban érzem kiteljesedni itt az egész életem és mindent.

Néhány pillanat a hétről:

                                                                      a karácsonyfánk

                                                                     

                                                                elvan az au pair ha játszik...

ez a kedvencem, lassan jobban vágom majd az államokat, mint az otthoni megyéket, naponta tizenötször mindig kirakjuk :)

                                                                 köszönöm Szimikém! <3



Legyen szép hétvégétek!

p.S.: Írjátok be a fordítóba, hogy debrecen! :)
http://translate.google.hu/?hl=hu&tab=wT