...és folytatom a péntekkel...anyuka már csütörtök este megkért, hogy 6.45-re legyek kész, mivel neki 7-kor el kell mennie és N. általában nagyon korán kel, csak nyissam ki az ajtóm, hogy tudja van itt valaki. Péntek reggel 5.35 körül hallottam ordítani a gyereket és minden egyes pillanatban azt vártam, hogy mikor kopogtatnak az ajtómon, hogy keljek fel, mert a kissrác is előbb kelt. Ez hál' istennek nem történt meg, 6.45-kor lementem és elkezdődött a nap. A délelőtti takarításból semmi sem lett, mivel anyuka nem volt itthon és nem tudott megmutatni semmit sem, két hét múlva péntekre napoltuk a dolgot. Nem nagyon dolgoztam aznap, anyuka hozta haza a kissrácot, aki ugye az anyja jelenlétében majdnem hogy kezelhetetlen. Nem tudom mások hogy vannak vele, de én imádom ha itthon van anyuka, mivel akkor rá akaszkodik a gyerek. Nem azt mondom, hogy ne szokjon meg engem se soha, de így éppen jó nekem, hogy nem kell mindenhez asszisztálnom. Délután elmentek bevásárolni, addig én összekészültem, fürödtem. 1 órát aztán kint töltöttünk hármasban az udvaron, N. játszott mi pedig beszélgettünk. A következő két hetem eléggé elfoglalt lesz és húzós, ami azt illeti szívesen járnék már arra karácsony táján inkább...4-kor aztán megjött a két nagyobbik gyerek is, de úgy vettem észre nem igazán voltak jó passzban. Az anyjuk felváltva kiabált velük, a kicsivel sem nagyon akart foglalkozni és mindig "elhajtotta", ha az megkérte hogy menjenek le játszani vagy ilyesmi...Az anyuka folyton azt mondogatta, hogy hagyjanak már neki békét, ő nagyon fáradt és nincs kedve játszani, N-nak pedig meg kell tanulnia egyedül is lefoglalni magát, nem kell mindig a mami. A két nagy gyerek sem nagyon hallgatott anyukára, amiből óriási balhék kerekedtek. Az egészben az volt a legrosszabb, hogy mindvégig én éreztem hibásnak magam amiatt, hogy 5-kor le kellett vinniük engem az állomásra és így 5 óra előtt mindenkinek itthon kellett lennie. A nagyfiú szomszédolni akart, kislány pedig barátnőket hívni, de anyuka lefújta az összes programot, volt sírás-rívás. Rettenetesen vártam, hogy kiszabaduljak végre a házból és felszálljak végre a vonatra, majd meg se álljak New Yorkig...
6-ra értem be a városba pénteken, egy órám volt megtalálni a buszt. Előtte itthon térképen lecsekkoltam már a dolgokat, de ugye nem mehet mindig minden zökkenőmentesen. Philliben leszálltam az East Market-nél, majd megcéloztam azt az utcát, ahonnan a busz indult. Kicsit elkóvályogtam az elején, majd leállítottam egy pasit, hogy legyen olyan kedves és segítsen. Előrántotta a telefont, belőtte a címet és már villogott is a kis jel, hogy pontosan 10 métert kell előre mennem és már ott is vagyok a célnál - jó, majd veszek én is okos telefont és minden könnyebb lesz hehe :) A busz nagyon pontosan indult és 2 órát töltöttem a "fedélzeten". New York-ban a Chinatown-ban tett ki a busz, rajtam kívül szinte csak feketék és kínaiak utaztak, ilyenkor mindig egy picit furcsán érzem magam. Biankával mondhatni gyorsan megtaláltuk egymást, majd elindultunk sört venni.
Őt még akkor ismertem meg blogoláson keresztül, amikor ő Londonban, én pedig Németországban voltam au pair. És bár hihetetlenül hangzik - nagyon jóban lettünk -, de New Yorkban találkoztunk először! Azt hiszem ezt egyikőnk sem gondolta volna. Nagyon aranyos lány, hihetetlenül jól éreztük magunkat és mindkettőnknek olyan volt, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Metróval mentünk ki Jersey City-be, ahol Bianka lakik. A családja nem volt otthon a hétvégén, így mi birtokoltuk az egész házat, ami négy szintes és ilyen tipikus sorház:
Szerintem én egyedül félnék ott, már ha a család nem lenne ott. No és amennyit lépcsőztünk, az valami eszméletlen volt...ha valaki megteszi a négy emeletnyi távot napi ötször, akkor sokat sportolnia nem kell már. Lepakoltuk a cuccaimat, majd ismét a város felé vettük az irányt. Jersey City már New Jersey államban van, de mégis 10 percnyi metrózásra New York belvárosától. Aznap estére már nem terveztünk sok mindent - én ismét látni szerettem volna a Times Square-t, betértünk pár szuvenírboltba és sétáltunk a városban. Sajnos a Rockefeller Center előtti hatalmas karácsonyfa nem volt kivilágítva (még mindig nem értjük, hogy miért), így az az egyetlen dolog, ami most kimaradt a programból. Nagyon sokat mentünk aznap éjjel és számomra hihetetlen volt az embertömeg, ami még hajnali 2 és 3 óra között is hömpölygött a városban - New York tényleg sohasem alszik! Éttermek, szuvenírboltok és még nagyon sok hely nyitva volt hajnalok-hajnalán. A zebráknál embertömeg, a metrókon embertömeg, a Times Squaren szintén.
Fél 4-re értünk haza, hullák módjára zuhantunk ágyba és szombaton fél 10-kor már keltünk is. Gyorsan elugrottunk egy közeli boltba reggelit venni, összekaptuk magunkat, majd megindultunk Jersey City olyan részére, ahonnan rálátás nyílik Manhattanre és a Hudson folyóra. Mesés volt az egész, szavakkal leírni sem lehet, mindemellé kellemes 15 fok társult és sütött a nap. Már jól indult az egész...
Aztán ismét metrózás következett, ezúttal a World Trade Centerig. Furcsa volt ott állni már az új épület mellett, még mindig el van kerítve egy része és több mint tíz év magasságában is rengeteg turista lepi el a környéket. Elsétáltunk a Wall Street-ig, fényképezkedtünk a "bikával", majd következett a Brooklyn Bridge. Van valami érdekes abban a hídban, amitől nem mindennapi és egyáltalán nem olyan mint a többi. Szerintem csodálatos, a rálátás lélegzetelállító Manhattanre - hatalmas tömeg volt a hídon és mi is csak a feléig sétáltunk el, mivel még naplemente előtt ki akartunk érni Coney Islandre.
Coney Islandig körülbelül egy órát kellett metróznunk, de megérte. Mondhatni az volt a szombati nap csúcspontja. Akkor szerencsénk volt, hogy éppen naplementére értünk oda, így hát egyikőnk sem bírt betelni a látvánnyal és szorgosan kattogtattuk a fényképezőgépeket is. Olyan képeket sikerült összehoznom, amiket körülbelül eddig csak akkor láttam, ha interneten éppen rákerestem valami naplementére - erre azt hiszem nincsenek szavak, inkább szemléltetném:
Az Atlanti-óceán mesés, imádom! Napokat tudnék ott ülni - én most voltam életemben először óceánparton. Írogattunk a homokba, kisétáltunk a stégre és egyfolytában csak azt mondogattuk, hogy "Ezt nem hiszem el, ezt nem hiszem el!" - és igen, ott mondtuk ki azt is (többször is), hogy hiába a nem mindig normális host család, meg az idegesítő gyerekek, meg a minden, ezekért a pillanatokért megéri itt lenni és néha összeszorítani a fogainkat, csak tűrni, hogy aztán ilyen csodálatos pillanatokat élhessünk át. És nagyon sok ilyen pillanat lesz még, amit itt Amerikában fogok átélni (...) Coney Island mesés hely, sorakoznak a part menti árusok, van egy hatalmas vidámpark, strand és homok - nyáron visszamegyek. A naplemente után beültünk egy gyors uzsonnára és ettünk egy sajtos hot-dogot - isteni volt. Metróval vissza New Yorkba, majd onnan haza Jersey Citybe. Villámgyors fürdés, hajmosás, készülődés és már készen is álltunk az esti bulira.
Bianka egy promoter lánnyal beszélt meg találkozót az Empire Hotelhez (promoter = ingyen bevisz különböző helyekre). Times Square-ig el tudtunk metrózni, majd fogtunk egy igazi new yorki sárga taxit és elvitettük magunkat a hotelhez. Talán indiai sofőr lehetett, nem is számít...de az biztos, hogy a New York belvárosában taxizásnak is hatalmas fílingje van. 11 dollárt fizettünk, felezve ez nem olyan sok és hát újabb élmény ugyebár. Az Empire Hotel nagyon elit hely, a bejáratnál "fontos" emberek álldogáltak és csak azt engedték be, aki szerepelt a listán. Bianka kapott egy sms-t a promotertől, hogy nyugodtan hivatkozzunk a nevére és menjünk be. Simán beengedtek minket, gyors személyi igazolvány ellenőrzés után már a függönyözött, elit liftben találtuk magunkat, pár perc után pedig a nem tudom hanyadik emeleten (de magas volt), kilépve a liftből pedig zene és táncoló emberek fogadtak minket. Na nekem egyből táncolhatnékom lett, de először csak körülnéztünk és kiültünk a fedetlen teraszra. New York ismét előttünk hevert. A helynek üvegezett, fedett része is van, onnan is egész jól látni mindent és azért szerintem egy ilyen bulinak nagyon is megvan a hangulata. Egyszer élünk alapon rendeltünk egy-egy koktélt, a nevét már meg nem mondom, de az enyém borzasztóan istenien finom volt, Biusnak sajnos nem ízlett annyira az övé. Az alkoholt sem spórolták ki belőle egyáltalán, azt mondom egyszer megérte azt a 16 dollárt...uhh :)
Utána mászkáltunk össze-vissza a helyen, majd belemelegedtünk a táncba is. Sokan voltak, volt leánybúcsú, az átlagéletkor sem 16-19 év körül mozgott - hihetetlenül jól éreztük magunkat. Azért az Empire Hotelben bulizni na, ingyen...őőő, szuper volt!!!
4 óra volt már, mire hazaértünk Biankáékhoz, ismét holtfáradtan ágyba estünk. Vasárnap 10-kor kelés, ismét villámgyors elkészülés, irány a Times Square - mert ugye eddig még világosban nem láttam. Beszereztem még pár szuvenírt, betértünk az M & M boltba, sétálgattunk,
majd fogtunk egy metrót, ami elvitt minket egyenesen a Central Parkig. Egész hétvégén inkább kora tavaszinak éreztük az időt, mint sem télinek. A kabát szó szerint lesült rólunk, oltári nagy mákunk volt tényleg mindennel. A Central Parkhoz fogható nincs! Még így télen, bár hó nélkül is gyönyörű. Nekem az volt a kívánságom, hogy ahhoz a részhez menjünk, ahol a Plaza Hotel van és a Reszkessetek betörők játszódik és ezt sikeresen teljesítettük is. Ha már Chicagoban nem jött össze, hogy a házat megnézzem, itt legalább a hotelt láthattam. Ismét leírhatatlan érzés volt a hotel és a híd előtt állni - azok a helyek, amelyeket a film miatt már körülbelül ezerszer láttam, annyira jó volt!
A parkozás után még volt pár óránk, amit a Chinatownban ütöttünk el, onnan indult vissza a buszom is Philadelphiába. Sétálgattunk és rájöttem, hogy ha legközelebb venni akarok valamit, akkor csak oda szabad menni... :)
Beültünk egy kínai étterembe kajálni, de nem nyerte el a tetszésem az étel, sushira vadásztunk, de égen-földön nem találtunk - talán a kínai negyed miatt?! :) Viszont a vacsi után olyan mennyei Hägen-Dazs csodát ettünk, hogy egyből elszállt minden éhségérzetem... :)
Mentünk-mendegéltünk már a buszhoz és megpillantottam a Manhattan Bridge-t, megint naplementéhez készülődtünk. Mivel időnk volt még, a világért sem szerettem volna elszalasztani, hogy New Yorkból is lássak egy kis részletet a lemenő napnál - a Manhattan Bridge alatt álltunk és tökéletes rálátás volt a folyóra, valamint a Brooklyn Bridgere. Azt hiszem ez az, amihez szitén nem elegendőek a szavaim (de talán még a képeim sem), így hát jöjjenek a képek - amúgy meg erősen ajánlom, hogy élőben is nézze meg egyszer mindenki:
Itt ért véget eme csodálatos 3 nap, a legeslegjobb 3 nap, amit a 2 hónapos itt tartózkodásom alatt átéltem!!! Mert messze a legjobb volt... 2 óra buszozás után érkeztem meg Phillibe, 20 percet vártam a vonatra, majd fél 10-kor apuka jött értem a vasútállomásra, visszazökkenés a hétköznapokba.
New Yorkra szavak sincsenek, egyszerűen ezt érezni kell. Habár eddig csak kétszer voltam, engem kétszer szippantott be ugyanúgy. Ez a város tényleg nem alszik. Soha nem alszik. Tetszik, hogy annyiféle ember van. Tetszenek a magas épületek, imádom a Times Squaret, a Brooklyn Bridget, a Central Parkot, Coney Island maga a csoda, és még Jersey Citybe is szerelmes lettem. Nincs még egy ilyen város az biztos! Számomra a világ fővárosa, és járhatok majd bárhol, valószínűleg az is marad. Nekem itt New York és Chicago eddig a minden, az etalon. Philadelphia bevallom őszintén még nem "kapott el" annyira, még nem érzek semmit, mondjuk sok mindent sajnos még nem is láttam belőle...Mindenhez idő kell...Kicsit furcsán éreztem magam, amikor New Yorkban leszálltam a kínai negyedben, éppen átkeltem a zebrán, egyedül voltam a csomagjaimmal és egy csapat néger jött velem szemben - a félelemérzet azért néha megvan :) De láttam olyan 20 év körüli lányt is, aki egy szál papucsban volt, cumi volt a szájában és valami plüssállatot szorongatott - azon nagyon kész voltam, nem hittem a szemeimnek. De abban a városban ez a legszebb, önmagad vagy anélkül hogy mindenki rajtad röhögne vagy éppen megbámulna azért, hogy milyen ruhát hordasz vagy hogy áll a hajad. Nem semmi... :)
És sokszor belegondoltunk abba is, hogy Manhattan utácit járjuk, egyedül, New Yorkban, 20-21 évesen...Most nem azért mondom, de nem hiszem hogy ezt sokan elmondhatják magukról. Na látjátok, ezért éri meg ennyire itt lenni!
Lényeg a lényeg, eszeveszettül jól éreztem magam és hatalmas szükségem volt már erre a hétvégére, ez minden álmom felülmúlta, hogy ennyire jól sikerült - jajj az az Empire Hotel édes istenem :) Életre szóló élmények ismét.
...És akkor hazatértem...Sajnos azt vettem észre anyukán, hogy nem szívesen engedett el engem erre a hétvégére és van egy olyan érzésem, hogy sűrűn majd nem is tudok ilyesmi bejátszani. Amikor megkérdeztem tőle az ő hétvégéjük milyen volt, akkor azt a választ kaptam, hogy borzalmas és egyáltalán nem tetszett neki, mivel nagyon sok dolga volt a gyerekekkel és minden "busy" volt. A nyakamat teszem rá, hogy ha itthon lettem volna, akkor befogtak volna engem is. Itt jön elő az, hogy fenemód rugalmasnak kell lenni, mivel ha lelépek itthonról akkor számíthatok csak 100%-osan arra, hogy tényleg nem húzzák keresztül semmiféle számításom. Ha itthon vagyok, szólnak. Mindenért és akármiért szólnak, ha szabad vagyok akkor is. Megtennéd azt? Vigyáznál most a gyerekre? Játszanál ezzel vagy azzal? Elpakolnál a konyhában? Betennél egy mosást majd eltennéd a ruhákat? - igen, ezek azok a kérdések amelyekre bármikor számítanom kell, szabadidő ide vagy oda. Szóval ne kérje számon rajtam senki, ha mindig megyek, amikor csak tehetem... :) Azt hiszem kezdem érteni az előző au pairt is...
No és akkor vasárnap este, pakoljak le nagyon gyorsan majd jelenleg meg a konyhában hogy közölje velem a rám váró két hét feladatait. Erről írtam már az előző bejegyzésben, de eléggé kesze-kusza lesz a következő időszak a karácsonyig. Nagy az összevisszaság, még maga anyuka sem látja át a dolgokat rendesen. Ez, hogy minden vacsora után menjek le takarítani, ez rendben is van végülis, nem esik le a karikagyűrű az ujjamról. De az, hogy a szabad délelőttjeimen miért kér arra, hogy pakoljak a fiókokban és szortírozzak olyan dolgokat, amikhez semmi közöm (kulcsok, papírok, tollak, meg minden kis apróság), ezt nem igazán értem...Ma elkezdtem, de a legtöb dologról halvány lila sejtelmem sincs, hogy hova kellene tennem...? Meg aztán ez a kijelentése, hogy ezentúl több lesz ám a teendőm, mivel a múlt hét szokatlanul laza volt úgyis - tényleg, jó hogy azt nem mondta, hogy nem csináltam semmit sem... :D Na mindegy lényegtelen is, alakul majd a sorsom. Úgy érzem ez a december rövid lesz...a januártól és a feburártól viszont már most félek és nagyon nem várom azt a két hónapot. Eleve nem szeretem a telet és abból indulok ki, hogy Németországban is az a két hónap volt a "legrosszabb" (nem volt rossz, de semmi program, hideg és tél...), de talán majd megküzdök ezzel is valahogy, tudom hogy tavasszal és nyáron minden más lesz.
Jajj még pár dologról akartam írni, ne haragudjatok hogy így hirtelen belekapok mindenbe, de időközben sok minden eszembe jut. Nos szóval, csak két hónap ide vagy oda, de itt tényleg azt hiszik az emberek, hogy minden külföldi a világ végéről szabadult, talán embertelen körülmények közül. Csak hogy példákkal szemtéltessem a dolgot; anyuka pénteken megkért, hogy ne tegyek fémet a mikróba, mert azonnal felrobban, erre én bőszen helyeseltem hogy tisztában vagyok vele, mire mekérdezte, hogy mi is használunk mikrót, ismerjük?...Uhh...
Aztán a takarítás minden csínját muszáj eltanulnom tőle, mert ugye én nem takarítottam még életemben ááá nem... :D Holott itt annyival elintéz mindent, hogy lefújja az adott felületet valami löttyel és áttörli papírtörlővel - ha tudná én milyen alapos munkát végeztem tavaly a németeknél, tuti nem így állna hozzám... :D
Ami a "legjobb", hogy szerintem itt mindenki azt hiszi hogy az "éhes" nevezetű országból jöttem, mivel akárkinek mondom hogy Hungary (A-val a G után!!), valahogy nem képesek felfogni és mindig mindenki úgy ismétli vissza hogy "Hungry"...hmm, majd egyszer elmagyarázom nekik mi fán terem...vicces amúgy :)
No mára ennyi, megpróbáltam kihozni a dologból a maximumot, hogy egy kicsit "New Yorkban érezzétek magatokat" Ti, Olvasók is, de azon a véleményen vagyok, hogy ezt tényleg látni és érezni kell!
Nagyon örülök, hogy ilyen jól alakult a 3 napos hétvégéd NY-ban! és az Empire Hotelben bulizni...hmmm, eeez igen:-) el bírnám viselni.
VálaszTörlésDe ez a mikrós sztori totál olyan, mint amiket Ildi szokott írni, hogy a német anyuka milyen hülyeségeket feltételez róla. Ennyire hülyének és elmaradottnak néznek minket, hogy azt hiszik még a mikrót se ismerjük?? hát ezek nem normálisak.
A Hungry-s sztori meg nekem nem vicces, majd ha már 1 éve hallgatod ezt a nagyon gáz poént mindenkitől, akkor téged is irritálni fog(mert tényleg mindenki elsüti, vagy tényleg ien hülye mind)engem legalábbis mindig rohadtul zavart...
Szupcsi bejegyzés, szupcsi képek, átjött a feeling, de innen messze távolból nem lehet átérezni igazán sajnos, tényleg saját szemmel kellene látni! :-)
VálaszTörléshehe :D nagyon jó bejegyzés volt! ja nekem volt olyan h elmagyarázták hogyan működik a wc mert h tudják nálunk nincs ilyen :D :D gondolom azt hitték a szabadban végezzük el vagy nem tudom :D de egyébként ez azért van mert az országunkról szóló könyvek tele vannak ilyen népies képekkel ahol az öreg népies viseletbe öltözött nénikét látod a kis jurtája előtt ülni...nem is nagyon csodálkozom h néha ilyen civilizálatlannak néznek bennünket!
VálaszTörlésremélem azért még lesznek ilyen hétvégéid jó volt olvasni!!
puszillak
Ha erről még bárki lemaradt volna:
VálaszTörléshttp://m.youtube.com/index?desktop_uri=%2F&gl=IT#/watch?v=ANTDkfkoBaI
Csak hogy a hungryra reagaljak :))))
szuper képek! Ááá egyre jobban értem, hogy NY-ba kell mennem :))
VálaszTörlésFrenetikus élményt okoztál! Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Oda kell mennem ez már tuti, és ha így haladok, akkor ott is maradok :D. Szóval álllattira nagyon jó volt! Hatalmas hála érte. És minden jót meg boldog mikulást! :D
VálaszTörlésMégsem írtad le a gines ugyem :D
VálaszTörlésNagyon szuper bejegyzés, csodálatos képek! :) Megyek NY-ba. :)
VálaszTörlésSzia Vivi! Fantasztikus képek, fantasztikus helyek és fantasztikus csaj vagy! Nagyon jól csinálod, együtt tudok örülni veled. Remélem, a család nem fog túlságosan leterhelni! Az éhes-ország meg nagyon jó!!!! :-) puszillak
VálaszTörléswáááá, hihetetlen hogy olyan helyeken jártál amelyeket a filmkeből már mind ismerünk :))) dejóóóóóóó ^^ örülök hogy volt egy ilyen zsír kis hétvégéd :))
VálaszTörléspuszii