Boldog karácsonyt!

Bár nem lehetek ott élőben, hogy mindenkit megölelgessek és lenyomjak egy-egy puszit is az orcátokra, de ezúton szeretnék minden kedves Olvasónak, Családtagnak, Rokonnak, Barátnak, Ismerősnek, Idegennek - egyszóval Mindenkinek - Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánni! Egyetek és igyatok sokat, látogassátok a rokonokat és a barátokat, gyönyörködjetek az ajándékokban és végül de nem utolsó sorban, nézzétek meg a Reszkessetek betörőket is! ;) Hatalmas puszit és ölelést küldök!

http://www.youtube.com/watch?v=cUXauj_WVx8&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=1S2l5_WfVeM

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Picit írok a péntekről is, zajlott az élet rendesen. Aznap csak 2 órát "dolgoztam" és elgondolkodtam, hogy azért sokszor van olyan, hogy elengednek egy-egy délutánra, vagy nincsenek itthon és akkor is szabad vagyok. Nem is fogok többet "nyafogni" a kevés szabadidő miatt. A család délelőtt Philadelphiában volt, délután fél 3 körül értek csak haza és átvettem a gyerekeket, mivel a szülőknek még el kellett intéznie egy kisebb bevásárlást. A kislánynak itt volt három barátnője, a kisfiú szintén velem volt, a nagyfiú pedig bandázott valamelyik szomszédnál...olyan hirtelen történt minden, hogy észbe kapni sem volt időm - a csajfogat kifutott valamiért az udvarra, a kissrác utánuk, így röptében kaptam a cipőm és a kabátom és rohantam utánuk. Két dolgot felejtettem el, a telefonom és a lakáskulcsot - az ajtó pedig becsukódott és ha nincs kulcsod kívülről ki nem nyitod azt. Így elég nagy bajban voltunk, amikor szembe találtuk magunkat a zárt ajtóval - jómagam, a négy kiscsaj és a kisfiú. A kislánynak eszébe jutott, hogy a garázsban van egy pótkulcs. Átforgattuk (átforgattam!) a garázst, de természetesen semmit sem találtunk. Átmentünk mindkét szomszédhoz, kérdeztük van e kulcsuk esetleg hozzánk, de egyiknek sem volt. A jobb oldali szomszédok voltak olyan kedvesek és meginvitálták a gyereksereget egy kis tejre, süteményre. Aztán mint akik jól végezték dolgukat, útnak eredtünk lehetséges opciók után kutatva. Úgy nézett ki a dolog, hogy a négy lány rohant előre, a kisfiú utánuk, én pedig leghátul - az egész utcán keresztül. A jelenetet úgy képzeljétek, amikor még West Chicagoban a kutyát kergettem. Na jó, azért az "durvább" volt... :D Ha azt veszem egész délután szomszédoltunk, én élveztem. Aztán az egyik kislány anyukája megszánt minket és befogadott röpke két órára, ott tartózkodtunk míg host anyukám nem szólt, hogy már itthon vannak. Éppen akkor felejtette ő is itthon a mobilját, hiába próbálta hívni mindenki. A "befogadó" családnál nagyon jól éreztem magam - tetszett a karácsonyfa, anyuka minden egyes percben kínálgatott valamivel, kis otthonos és gyönyörű volt minden, tv-ztünk meg kocsikat tologattam a kissráccal. Jujj, nagyon szimpatikus az a család, majd ha nagyon elfajulna a helyzetem akkor lehet megkérdezem őket nem kell e nekik au pair hehehehe :D...Van egy fiú is, aki az én "fiammal" egy idős, már rég kinéztem hogy ő is milyen aranyos, teljesen szőke. Szép gyerekek na. 5 után hazaértünk, anyuka sűrű elnézést kért, de ha azt veszem végül is az én hibám - nem számít, én jól szórakoztam és szerintem a gyerekek is. Iziben összekaptam magam, mert gondoltam a karácsonyi ajándékom tőlem magamnak egy mozi lesz. Igen, mondtam hogy spórolok. De amit már régóta szeretnék, olyan dolgon nem fogok. Egy mozi pedig még nem a világ vége. Egyedül mentem, mivel Freja elment New Yorkba karácsonyozni, a németeknek pedig dolgoznia kellett. Mást nem is nagyon akartam beszervezni, olyan boldogan léptem ki így is a ház ajtaján, hogy az hihetetlen. A tetovált lány című filmet néztem meg, eredetileg csütörtökre lett volna tervben Frejaval, de akkor meg neki kellett dolgoznia. Bár így utólag nézve jobb is, hogy nem jött el velem senki...Én imádom az ilyen filmeket, amikor nem tudod megmondani már a második percben hogy mi lesz a vége, és ez azt hiszem olyan volt. Nem mindenkinek tetszenek az ilyenek sajnos. Hozzá kell tennem, hogy a film 3 órás, 10 körül végeztem - utoljára talán a Titanic volt ilyen élményem. Érdekes film, valószínű hogy majd meg kell néznem magyarul is, hogy valóban összeálljon minden. Legutoljára a Fekete hattyú váltott ki belőlem ilyen érzéseket a végén, mint ennél a filmnél amiket észleltem. Egy biztos; mindenkinek ajánlom! 

Örültem a karácsonyi ajándékomnak, de ez még semmi nem volt ahhoz képest, amivel az éjszaka folyamán leptem meg magam - lefoglaltam a repülőjegyet Miamiba!!! Elég jutányos áron, február 20-án, délután 13 óra 20 perckor irány Miami - most már 1oo%. Elmondhatatlanul boldog vagyok, nincs más hátra, mint hogy gyűjtögessem a költőpénznek valót hehe. Őőő, még valami - február 10-én, au pair találkozó keretében megyek Philadelphiába egy kosármeccsre - Philly 76ers és Los Angeles Clippers játszik majd egymás ellen, és mivel au pair találkozó, így csak 18 dollár lesz. El sem hiszem, hogy végre az én malmomra jön a víz megint - ezzel a meccsel még egy dolgot lehúzhatok majd a bakancslistámról, nagy álmom volt itt megnézni egy meccset élőben. Mivel a baseball és az amerikai foci nem igazán érdekel, így borzasztóan örülök a kosárlabdának!

Amint látjátok azért történnek a jó dolgok, folyamatosan. Iszonyúan örülök az "ajándékaimnak", mindet én valósítom meg, önerőből és ez olyan boldoggá tesz, hogy azt el sem tudom mondani. Tényleg már csak az lenne szebb ennél, ha mindenki aki fontos itt lehetne velem ebben a három napban, vagy én velük...na de majd skypeon ünnepelünk. Most megyek és elteszem magam holnapra és kíváncsian várom az amerikai karácsonyom eseményeit. Majd jövök ám a beszámolóval, megpróbálok csinálni képeket is... :)