Boldogabb pillanatok

Számomra érthetetlen és nagyon furcsa, hogy az egyik olyan nap után, mint a szerdai volt írok egy olyasmi bejegyzést, mint amit legutóbb, aztán jön a következő nap, amikor újra mindentől kicsattanok és minden teljesen jól alakul. Tudom, ideje lenne megszoknom már ezt, de akkor is olyan rossz hogy ennek "így kell lennie". Helyesbítek; nem kell így lennie de így van és úgy érzem az egész évem alatt így is lesz. Nem történtek váratlanul szuper dolgok csütörtökön sem, de iszonyatosan jól éreztem magam egész nap és kicsit úgy éreztem hogy az én malmomra van hajtva megint a víz. N-nel is elvoltunk, délután jó sokat tévézett, majd az alagsorban kitaláltam neki minden kis hülyeséget amivel lekötöm, hallgattuk a kiscsaj zenetárát amely Lady Gagából, Katy Perryből és Rihannából áll, a 3 éves kissrác pedig majdnem az összesnek kívülről fújja a szövegét és a zenétől nekem is mindig az egekben a kedvem, nem tehetek róla... :)
Ez a kedvence:
http://www.youtube.com/watch?v=fHGKG9dyTKI&ob=av2e

És ez:
http://www.youtube.com/watch?v=_sNi9nIXxVo&ob=av2e

Haha, jó ízlése van, igaz?! :)

Aztán elkezdtem fényképezgetni, ő pedig pózolt ezerrel, ezzel is le tudtam kötni egy csomó ideig. Aztán fél 5 körül befutott mindenki és szabadultam. Egyből rámírt Freja (dán au pair, vele találkoztam itt először), hogy 7-től ő is szabad, üljünk be valahova egy kávéra. Nekem sem kellett többször mondani, itt valahogy jobban van kedvem társasági életet élni hét közben is (Németországban mindig csak péntektől vasárnap estig voltam úton, de akkor megállás nélkül). Csak egy Starbucksba ültünk be, ami körülbelül mindkettőnktől ugyanolyan távolságra van. Imádok este vezetni! Csak bömböl a rádió én pedig "száguldok" - imádom! Ez már eleve ki tud kapcsolni és zökkenteni minden gondomból. Fél 8 körül találkoztunk a megbeszélt helyen és este 9-re értem haza. Ez a csaj nem semmi komolyan mondom, és annyira jó hogy itt is van olyan akinek el lehet mondani minden gondom-bajom, örömöm és bánatom. Nagyon megértő és kedves, nem csak magával van elfoglalva és állandóan viccelődik, szóval nem érzem azt, mint akkor amikor a német lányokkal vagyok, hogy feszültség lenne, vagy éppen keresgélnem kellene a következő mondat után. Körülbelül végigröhögtem a másfél órát, de olyan szinten, hogy már-már alig bírtam visszafogni a nevetést. A csaj úgy sztorizgat hogy az állam leesik, mennyire jól elő tudja adni a dolgokat. A csúcspont akkor következett, amikor valamibe nagyon beleélte magát és olyan nagy hévvel magyarázta, hogy a pohara alján lévő kis kávé az ablaküvegen landolt mellettünk és csak folyt lefelé az itóka, beterítve mindent. Esküszöm könnyeztem a nevetéstől, szegényem nagyon elszégyellte magát, de persze ő is nevetett. Azt a jelenetet látnotok kellett volna! :D Aztán lassan elbúcsúztunk egymástól, de hát úgyis találkozunk még, őt bírom a legjobban bár még sok mindenkivel nem találkoztam, de ezt bátran kijelenthetem már most.

A péntek lazán indult, fél 12-től indult csak be. Már fél 9-kor felkeltem és végre tudtam beszélni a nagyszüleimmel is skypeon - annyira jó volt! :) Bár olvassák a blogom és nagyjából tudnak mindent, mindig megijednek szegények a negtív bejegyzéseim miatt, muszáj volt látniuk hogy élek és virulok. A délutánt a kissráccal töltöttem, be kellett vásárolnunk, tévéztünk és játszottunk. Anyuka egész nap a kislánnyal volt New Yorkban, mivel a kislány egyik barátnőjének születésnapja volt, nem tartott "bulit", de ezt a new yorki napot kapta ajándékba...7 évesen...születésnapra...őőő, nem mondom hogy nem örültem volna egy ilyennek a hetedik születésnapomon na :) 4-kor hazaért a nagyobbik fiú is, utána - bár még mindig csak hárman voltunk - már nem nagyon volt rám szükség, elég szépen ejátszottak egymással. Estére pizzát rendeltünk, 7 körül hazaért apuka és átvette a dolgokat. Jó tudom, ez most nem volt annyira eseménydús, de egy kicsit elfáradtam már így péntek estére.

Most itt ülök, megfürödve, üdén és frissen, ma sikerült magam leborítani joghurttal, de olyan szinten hogy a hajamból is csavartam a lötyit meg a nyakláncaim is ragadnak, ne kérdezzétek mit csináltam!?... :D
Ja, a kissrác meg úgy leállalt napközben, hogy azt hittem rögtön kiesik az összes fogam, annyira hirtelen és nagyon összeértek az állkapcsaim. Mondjuk ő is fogta a fejét utána jó pár percig, remélem ezek után elmegy a kedve az ugrabugritól... :)

Bár holnap minden tudomásom szerint dolgozom kell délutántól, de iszonyatosan örülök hogy hétvége jön. Délelőtt az osztrák lánnyal, Juliával fogok találkozni, felveszem és elmegyünk a King of Prussiaba (mall-kompelxum, ott töltöttem a Black Fridayt). Eszembe sem jutott pénzt költeni már megint, csak szeretnék nézni valamit a családnak karácsonyra, kis apróságot. Meg ha már ott vagyunk szerintem ebédelünk is, hálaadás óta nem láttam a csajt, pedit őt is nagyon kedvelem. A délutánt még tényleg nem tudom, anyuka nem mondta hogy mikortól meddig kellek, reggel megtudok mindent. Vasárnap lesz az első au pair meetingem, rettenetesen várom már. Úgy veszem észre, hogy sok au pair nincs oda ezekért a találkozókért, de ugye nekem ez most totál új lesz, teljesen új emberekkel. Kíváncsi vagyok.

Nem is tudom, hogy egyedül vagyok e ezzel a szituációval most, de nekem egyáltalán nincs karácsonyi hangulatom. Eddig is sokszor elmondtam az évek során már november, december körül hogy tényleg mennyire nincs, de ez most felülmúl mindent. Talán annak is köszönhető, hogy minden áldott nap szikrázó napsütés van, 15 fokokkal, egyelőre hó és minden nélkül. Adventi koszorúnk sincs, a ház éppen hogy csak fel van díszítve kívülről, de idebent nincsenek díszek, semmi. Nem rohanok ajándékok után és nem látom még át az egészet, hogy mi lesz, hogy lesz. A szenteste ugye idén kimarad az életemből, valamint a púpig megrakott asztalok is, minden földi jóval. Szerintem megajándékozni sem fog senki, talán a család...hmm ki tudja... :) Igazi, amerikai karácsonyom lesz és várom, hogy így családiasan éljem át, de nem tudom mit várjak az egésztől, mert merőben más lesz mint az eddig megszokottak. Úgy döntöttem inkább nem is várok semmit tőle és akkor biztosan kellemes meglepetések fognak érni. Még két hét, hihetetlen. És ahogy most nézem a dátumot, holnap lesz két hónapja, hogy ismét elhagytam Magyarországot. És körülbelül egy éve annak, hogy Németországban kipattant ez az egész Amerikában au pairkedés a fejemből - rohan az idő...

                                                            Hopp, itt egy kép a kissrácról :)

                                       ...és a kocsimról (bár picit érdekesen sikerült lefotóznom)

Legyen szép hétvégétek! :)