2011. december 27., kedd

PHILADELPHIA utcáin...

Azt vettem észre, hogy tényleg nagyon szorgalmas vagyok...lassan már napi szinten jön egy újabb bejegyzés. Ez azért van így, mert amikor jó sok új dolog ér és ráadásul boldog is vagyok ezektől, azt azonnal szeretném veletek is megosztani. Ha napolnám a dolgokat, akkor nem lenne élvezhető az iromány - így remélem egy picit azért az. No meg felejtenék, és én szeretem leírni az apróságokat is.
Hétfőn szerintem mindenkinél korábban keltem, gyorsan összeszedtem magam és 9-kor már a vonaton ültem Philadelphia felé. Anyuka megkért vasárnap este, hogy délután 5-re legyek itthon, mivel elmennek vacsorázni és dolgoznom kell. Még az előző este folyamán készítettem egy lazább tervet arról, hogy merre és mit kellene megnézem. Ismertek, Chicagot is többnyire egyedül jártam, szilárd meggyőződésem hogy ha mindig valakire vártam volna, akkor feleannyit nem láttam volna a városból mint egyébként. Igaz, hogy itt több barátom van, sok mindenkivel vagyok jóban, de az ünnepek alatt elutaztak és családoztak, azért döntöttem úgy hogy egyedül megyek és végre megnézek mindent amihez csak kedvem van. Fél 10-re már a városban is voltam és szembesültem a ténnyel, miszerint itt tényleg nem ünnep a december 26.-a - minden bolt nyitva, az emberek dolgoznak, az élet megy tovább, mintha semmi sem lenne. Furcsa volt így "ünnepelni" a karácsony másnapját, otthon ilyenkor még javában tart a lakomázás és a rokonlátogatás.
Legeslegelőször megrohamoztam egy szuvenírboltot és beszereztem egy mini térképet a városról, ami nagyban megkönnyítette a dolgom a későbbiekben.
Aztán kisétáltam a Delaware folyóhoz, megnéztem a kikötő egy részét, a kompokat és a Benjamin Franklin-hidat. Üldögéltem picit a parton, gyönyörű napsütéses idő volt. A folyóparton volt valami rendezvény és egymás után karácsonyi dalokat játszottak, csak az emlékeztetett arra, hogy tényleg karácsony van.

                                                              Benjamin Franklin híd előtt



                                                                       Delaware folyó






             emiatt háromszor fordultam vissza, hogy vajon jól látok e?!... :D Őőő, nem tudok mit mondani...


Szedtem a sátorfámat és visszamentem a belvárosba (mindenhova gyalog), következett a City Hall, majd a Love Park.



                                                                              City Hall





                                                                             Love Park

Amit a legeslegjobban meg szerettem volna nézni, az a Benjamin Franklin Parkway volt - egy iszonyatosan hosszú út, amelynek mentén a világ összes zászlója fel van húzva, az út végén található a Museum of Art, amelynek lépcsőjén Rocky futkosott anno...A múzeum előtt áll egy Rocky szobor, elég nehéz ügy volt, hogy úgy sikerüljön lefényképezni hogy éppen nem áll és pózol előtte senki, csupán 10 percet kellett sorba állnom és én is "felhúztam a bokszkesztyűt" :) Utána felsétáltam a lépcsőkön a múzeumig, csak sétáltam - velem ellentétben viszont az emberek 99%-a eljátszotta, hogy ő is felfutott a lépcsőn, mint a jó öreg Stallone. Végig mosolyogtam, annyira tetszett a jelenet - egy csapat német fiatalember sem bírt magával, iszonyatos pozitúrákat vettek fel a múzeum előtt, a város képével a háttérben, mintha ők lennének Rocky - annyira jó volt. Hihetetlen érzés ott állni, olyan helyeken, amiket a filmekben látsz. Pedig az is csak egy hely...de akkor is megmagyarázhatatlan az egész. Megint nagyon boldog voltam, nem voltam egy magaslati helyen, de most éppen Philadelphia "hevert a lábaim előtt" :)

                                                              Benjamin Franklin Parkway



                                                                                   :)

                                                                   Museum of Art

                                                                         Rocky-szobor

                                              a lépcsők, amelyeken a jó öreg Stallone edzett...

                                                                    rálátás a városra




A múzeum után a Fairmount Parkba vettem az irányt, nem volt messze. Szeretem a parkokat, de ezt különösen, mivel Philly másik folyója, a Schuylkill mellett terül el. Láttam kis vízesést és gyönyörű parkot, ahol futottak, bicikliztek és sétáltak az emberek. 



                                                                     Fairmount Park




                                                                    Schuylkill folyó



Olyan délután 2 körül azért alaposan éhes voltam már, mivel nem ettem-ittam aznap még semmit. A Market East felé vettem az irányt (pályaudvar, általában ott szállok le a vonatról), majd megebédeltem. Egész nap gyalogoltam és már kezdtem fáradni, különben is másfél órám volt csak a vonatig, így a Market East-nél lévő bevásárlóközpontban nézelődtem kicsit. Egy bácsi megkérdezte hol vettem a kabátom, szégyen nem szégyen de vissza kellett kérdeznem mit parancsol és nem azért mert nem értettem meg mit kérdez, hanem nem hittem a füleimnek hogy az én kabátom érdekli, amit otthon vettem Győrben a piacon haha. És számtalan ugyanilyen kabát van itt is, mindenhol. De amúgy nagyon aranyos volt - mielőtt elkezdtem volna neki magyarázni hogy itt meg ott, meg merre van az arra, ő legyintett és mosolygott egyet hogy "somewhere"...jaaaa :)
Amúgy azért gyalogolok ennyit, mert anyuka "megijesztett", hogy ebben a városban nem biztonságosak a metrók és ő utálja. Mondjuk attól hogy ő nem szereti én még szerethetem, de szeretek sétálni szerintem ez nektek is feltűnt már. 
Így lett teljes a karácsonyom, csodás napot töltöttem egyedül a városban, Philadelphia utcáin. 
http://www.youtube.com/watch?v=oYLr9FtYtME


5-re értem haza, egy perccel sem előbb, majd ledobtam magam az egyik ülőalkalmatosságra és néztem a családdal a Verdák második részét. Utána körülbelül tíz kerek percig normális volt a kissrác, majd rájött az "ötperc". Anyuka látta hogy megint nem jutok vele egyről a háromra, így félrehívott és elmagyarázta, hogy tisztában van vele, hogy a gyereke nem a megfelelő módon viselkedik velem és nagyon kér, hogy nézzem el neki mert még csak gyerek, azt sem tudja mit beszél. Szóval csak a szokásos rizsa következett. Megkért, hogy ne fújjak mindig egy követ a gyerekkel és próbáljak vele következetes lenni, mondjak neki ellent nyugodtan (csak tudnám akkor miért szólt rám vasárnap este a nagyszülőknél, amikor nem mosolyogtam a gyereke újabb beszólására!?...) Én pont olyan vagyok a gyerekkel amire megkért, pontosan olyan...amikor ő nincs jelen. Nincsenek mézesmázas szavak, normális vagyok vele, segítek neki és játszunk, de ha "borítja a bilit" akkor bizony "visszanyal az én fagyim is". Anyuka azt hiszi nem tudok uralkodni a gyerek felett, hogy ne tudnék? Csak érthető módon az ő jelenlétében azért nem eresztem el magam annyira. Hm, nem tudom, majd alakul - tudom mindig ezt mondom, de mást nem nagyon tehetek. Ezt már a szülők rontották el, ahogy azt már írtam szerintem annyi van a dolgok hátterében hogy a két nagyobbik gyerek neveléséhez még volt kedvük, amire megérkezett a legkisebb, ez a kedv el is szállt. Teljesen megértem.


A héten nem tudom majd hogy lesz kedvem/időm blogolni, valószínűleg még New York/szilveszter előtt jövök egy bejegyzéssel, de ha történnek érdekes dolgok akkor meg alapból is. Megmondom őszintén, most félek. Kedden 7:45-kor kezdek és a három gyerekkel leszek egész nap. Egyrészt oké, mert a kicsi ilyenkor mindig a tesóival akar lenni és én vagyok a "zavaró tényező", másrészről fogalmam sincs mit alkotunk majd egész nap hárman. Úgy tudom anyuka csak egy-két napot dolgozik, pénteken már egész biztosan itthon lesz. De hát én akkor már nem fogok bírni magammal, mivel este 7-kor ismét felszállok Philadelphiában a buszra és meg sem állok New Yorkig. Apropó, megváltoztattam a visszajövetelem időpontját mivel Bius host családja mégsem jön a Mummers parádéra Philly-be, mindenki marad otthon és hát megmondom őszintén én is inkább New Yorkban időzgetek. A parádé ötletét sajnos kénytelen voltam elvetni, mivel délelőtt 10-re értem volna csak ide vissza (akkor kezdődik a felvonulás) és kis bőrönddel leszek; a Central Parkon még csak-csak elhúzkodtam, de egy parádén, amely tele van emberrel már nem lenne túl szerencsés. Maradok New Yorkban, nem kell reggel 6-kor kelnem a szilveszter éjszaka után és vasárnap késő este jövök csak haza.


Azt hiszem most nagyjából ennyi. Lassan elteszem magam, "keményebb" három napnak nézünk elébe... :D Számolni fogok minden egyes percet.
Remélem mindenkinél jól teltek az ünnepek, köszönöm a sok hozzászólást is, annak ellenére hogy tényleg naponta írok már szinte. 
Kellemes hangolódást a szilveszterre - el sem hiszem, hogy egy hét múlva már 2O12-t írunk...!

6 megjegyzés:

  1. Én élvezem, hogy naponta írsz. :) Szóval tartsd meg ezt a "rossz" szokásodat.
    Ha addig nem "beszélnénk", akkor érzed nagyon jól magad New Yorkban :) Csodás Új Évet kívánok Neked!

    Puszi

    VálaszTörlés
  2. Csatlakozom Ágicához! Én is szeretem hogy naponta van új bejegyzés :) Szerintem ez a Philadelphia is csodás város, de lehet én elfogult vagyok az USA-val szemben. Mindegy is. A lényeg, hogy nagyon szuper NYC-i tartózkodást kívánok! és Boldog új évet! :) puszi

    VálaszTörlés
  3. én is szeretem, hogy mindig meglepsz egy újabb bejegyzéssel, szorgos blogíró vagy, örülök neki:) utólagosan boldog karácsonyt és előreis happy new year-t kívánok :)) A város gyönyörű a lépcsős rész és a szobor, hm én is meghatódva éreztem volna magam ott még ha csak egy hely, akkor is....egy pipa a bakancslistádon :) puszi, szép hetet

    VálaszTörlés
  4. Én is örülök minden beírásnak!
    Nem rossz város ez a képek alapján. Én is szerettem a kezdetekben egyedül járni a várost (Münchnt - na meg nem is lett volna kivel).

    VálaszTörlés
  5. Én is! Én is! Imádom, hogy sűrűn írsz. Reggeli kávé mellé keksz helyett Vivi bejegyzését kérem mindig. :)
    Köszi a szép képeket. :) Azért NY csak jobban tetszik. :$ :)

    VálaszTörlés
  6. Nagyon boldog új évet kívánok Nektek is, remélem teljesül minden álmotok amit csak elterveztetek!

    Igen, Philadelphia nem Chicago de nem is New York, viszont gyönyörű és kezdem elhinni azt, hogy itt az Államokban majdnem mindegy hol vagy, mivel minden helynek más varázsa van...
    :)

    VálaszTörlés