Mozi, skype-maraton és városnézés

A szombati napot egy Starbucksban kezdtem, majd 11-re elmentem Juliaért, irány a King of Prussia mozi. Én már pénteken tudtam, hogy ő a Sherlock Holmes második részét szeretné megnézni, nem ellenkeztem - szeretek moziba menni és talán a film is tetszeni fog - ilyen reménnyel bólintottam rá a dologra. Nem műfajom ez a film, nem láttam az első részt sem, lesz ami lesz alapon beültünk a 11.50-es vetítésre. Összegzésként csak annyit, hogy soha többet nem ülök be olyan filmre ami nem érdekel... :) Nem tetszett a film, csak Julia kedvéért mentem bele, mivel tudtam mennyire szeretné megnézni. No hát ebben kicsit különbözünk, én inkább már az előzetesekkel szemezgettem (A tetovált lány, A bűn hálójában, Az ördög benned él stb.), na de majd azok is terítékre kerülnek. Szerencsétlenségemre a film több mint két órás volt, voltak persze jó poénok meg minden, de egyszerűen nem az én világon. Viszont boldog voltam, hogy az osztrák csajszinak tetszett, fél 3 körül hazadobtam és már száguldottam is haza. Egész délután maratoni skypeolást tartottam Andival (Németországban szerzett barátnő, akivel másfél hónapja nem tudtam beszélni). Hihetetlenül nagy töltést adott az a 3 és fél óra, amit folyamatos beszéddel töltöttünk - igen, volt mit megbeszélni. Eleinte az volt, hogy este 7-től dolgoznom kell, aztán megváltoztak a dolgok...
...és a család elment valamerre, úgyhogy totális csend volt és nyugalom. Látjátok, ezért képtelenség tervezni bármit is, mondjuk inkább így alakuljon a dolog, hogy nem kell dolgoznom... :)
Na persze azt még nem említettem, hogy anyuka olyan szinten felhúzott egy tettével, hogy törni és zúzni tudtam volna. Jöttem haza nagy nyugiban, erre mondja hogy a szobámban lévő polcról lepakoltak és átvitték a gyerekek szobájába, hozzám pedig bevittek egy másikat...Heee??? Mi??? Most ugye ezzel nem azt akarja mondani, hogy már megint bement a szobámba, anélkül hogy itthon lettem volna?! - De igen, pontosan erre célzott, jövök be a szobába, a bizonyos polcon minden átrendezve, minden beledobva a nesszeszerembe, hirtelen ránézésre semmit sem találtam és semmi sem ott volt ahova én azt tettem. Ha jól tudom, akkor a szülők elméletileg be sem jöhetnének a szobámba, amikor nem vagyok itthon. Nem a polccal volt a gondom, hanem azzal hogy rendezkedett és pakolászott a személyes dolgaim között, amit mindennél jobban utálok. Nem tudom mi jogon, simán megkérhetett volna hogy pakoljak le róla mielőtt elmegyek itthonról vagy akármi, de könyörgöm a cuccaimat azért ne rendezze át! Tudom, hogy én vendég vagyok és ez az ő háza, de azt hiszem "megállapodtunk valamiben". Ez volt a második húzása ilyen téren, a múltkor ugye csak a kukám ürítette ki, amíg New Yorkban voltam. Még egy ilyen dobása van és azt hiszem szólok a tanácsadónak... :) És nem, nem csinálok a bolhából elefántot, a személyes dolgaim itt tabuk mindenkinek, hiába vagyunk egy család.

Ja, persze csekkoltam a postát is megint hehe...azt hiszem visszaszívom az előző bejegyzésben tett kijelentést, hogy nekem csak a bank küldözget ezt-azt - szombaton képeslap érkezett drága kis családomtól és a tesómtól! Oké nem tagadom, itt ugráltam örömömben, itt-ott még egy-egy örömkönnycsepp is előbuggyant, szégyen nem szégyen. Ezt csak ugyanaz érzi, aki külföldön van és kap valami kézzelfoghatót otthonról, hatalmas boldogság. Apa, anya, Laura - NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM, VÉGTELEN NAGY ÖRÖMET OKOZTATOK!!!

Vasárnap a 11.50-es vonattal mentünk Philadelphiába; Freja (dán), Kathleen (német, ő volt az előző au pair a mostani családomnál), Tarryn (dél-afrikai) és én. Freja ugyanolyan mint eddig volt, csomót nevettünk. A dél-afrikai lánnyal már ezer éve terveztünk valamit, de neki kocsi hiányában kicsit nehéz dolga van. A mostani családom előző au pairjével most találkoztam másodszorra, a múlt heti au pair találkozón nem beszélgettünk. Borzasztóan meglepett a csaj, hozott mindegyikőnknek karácsonyi ajándékot, hozzá kell tennem nekem anélkül adta, hogy ugye előtte beszéltünk volna bármit is. Nekem amúgy roppant szimpatikus, sokat beszél, közvetlen és cseppet sem hasonlít a honfitársaira. Sőt, ki volt akadva azon, hogy a legtöbb német itt csak a németek társaságát keresi és mindig németül akar beszélni. Pár éve volt már itt és lehúzott két évet Chicagoban au pairként, öt gyerekre vigyázott és máig is visszajár a családhoz. Képzeljétek el, aznap amikor én ide repültem Chicagoból, ő szintén a reptéren volt, de ő meg akkor érkezett oda, meglátogatni a volt host családját. Annyira érdekes szituációkat produkál néha az élet :)
Egész nap a várost jártuk, nagyon sok mindent megtudtam a másik két lányról is és rettenetesen jól éreztük magunkat. Három fok volt aznap, de napsütés. Voltunk az Independence Hall-ban, a Liberty Bell-nél, ismét a karácsonyi vásáron, a Macy's-ben megnéztük a karácsonyi "játékot", ettünk, fényképeztünk, cipőket és kalapokat próbálgattunk hehe - fantasztikus nap volt! Tényleg ezekért a pillanatokért és a barátokért, az emberekért érdemes itt élni és lenni, akikkel jól érzed magad. Megint szuper hétvégém volt, bár már átfagyva értem haza olyan este 6 körül. Megérte.
Éppen itt voltak a nagyszülők, sikerült belépnem az ajtón valami hatalmas családi vacsora kellős közepén, így a tervemből - hogy megkérdezzem anyukát miért nem fizetett pénteken és miért nem fizetett még a takarításomért - nem lett semmi, kénytelen leszek holnap reggel ezzel indítani. Pár szót váltottam csak anyukával, feltűnően nagyon húzkodta a száját és a vállát felváltva, amint meghallotta, hogy Kathleen is velünk volt egész nap. Hát még amikor megmutattam mit kaptam tőle, na azt az arcot látni kellett volna. Nem értem miért kell ennyire feltűnően és gúnyosan kinyilvánítania a nem tetszését, mondom milyen aranyos a csaj, erre ő: "igen, nagyon aranyos" - de szerintem el tudjátok képzelni ezt is milyen hangnemben. Hál istennek nem ő válogatja itt a barátaimat :)
Ha túlélem az előttem álló két hetet és december 30-án elhagyom majd a házat, ismét megindulva New Yorkba, akkor már minden rendben lesz. Tudniillik ugyanis iskola szünet jön, remélem sok playdate-tel tarkítva (amikor a gyerekek elmennek a barátokhoz játszani).

Most megyek fürdeni, mert szokás szerint megfagyok a szobámban, annak ellenére hogy ma szóltam legyenek olyan szívesek és csináljanak valamit, mert fázom... :D

                                                                      Liberty Bell előtt

                   rendszeresen elírják a nevem, legtöbbször Vivian szoktam lenni, de ez most egész új :D

                                                                            philly perec

                                                                          tesómtól...

                                                                           apáéktól...

                                                                 Independence Hall

                                                                           Macy's

                                                                       őrült dán lány :D

                                                          erősen kapaszkodok azért... :D

                                                                Kathleentől karácsonyra...

p.S.: Most jött be anyuka a múlt heti fizummal + 45 dollár a takarításért, még szerencse hogy 80 dollárban állapodtunk meg (nem mellékesen megjegyzem, hogy a takarítónőnk 125 dollárt kap ugyanezért a munkáért). Ez is mindegy, sok kicsi sokra megy, ezen most nem idegesítem magam...