Sikerszéria?!

Itt vagyok és ragyogok, még mindig. Tudtam én, hogy a rossz dolgok után majd megint sikerszéria kezdődik. A hétköznapok menetével szerintem ezentúl nem is untatnálak titeket, igyekszem alaposságra törekedni inkább a fontosabb dolgokkal kapcsolatban.

A fogam, hát hogy is mondjam szerintem nem javul. A gyógyszer ellenére is érzek néha-néha fájdalmat és tudom hogy gond van. Anyuka tanácsára várunk még, amíg a gyógyszereim el nem fogynak és szerintem legkésőbb januárban lépünk valamit. Sajnos fogorvosi biztosítás megkötésére nem lenne lehetőségem, mivel már meglévő problémáról beszélünk, pedig az "csak" 70 dollár lenne havonta. Inkább fizetnék apránként annyit, mint egyben majd pár százat. Bár gondolom ha fogorvosi kezelésre is kerül majd a sor, csak apránként tudom fizetni. Megbeszélem a családdal, biztosan segíteni fognak. A legnagyobb hibát sajnos ott követtem el otthon, hogy nem az addig jól bevált fogorvosomhoz mentem, akinek a munkájával abszolút meg vagyok elégedve, hanem egy másikhoz. Azt hiszem ott rontottam el az egészet, de már nem is kesergek a múlton. Péntektől végre takarítani fogok, és innentől kezdve ugye két hetente ahogy megbeszéltük. Anyagiakat még nem tudom, de nekem minden fillér jól jön :)

A kissrác minden áldott nap elalszik a kocsiban, amikor hozom haza a sulijából délben. Nem igazán értem, hogy egy 3 éves gyerek miért nem alszik már délutánonként pár órát, ez a család dolga, mindegy is. Az viszont már nem mindegy, hogy amint hazaérünk nekem fel kell keltenem a gyereket, aki ezután kezelhetetlen és utál. Földhöz vágja magát, ordít és visít - ugye nem igazán szereti senki ha felkeltik. Olyankor csak hagyom, kitombolja magát, aztán rá fél órára már semmi gondja. Kedden viszont cseles voltam, anyuka megkért hogy délután menjünk ki sétálni, játszótérre vagy akárhova, mert jó idő lesz megint. Megkértem a kissrácot, hogy mutassa meg a vasútállomást (imádja a vonatokat), de megkért hogy babakocsiban toljam. Először húztam a szám, mondom ilyen "nagy" gyereket már furcsa babakocsiban tolni, de aztán ráálltam az ügyre én is. Ez volt a legjobb dolog amit tehettem. Mentünk 100 métert és a kissrác elaludt. Vasútállomás kihúzva a listáról, megálltam vele az utunkba akadó parkban, leültem egy padra, ő pedig aludt. Két órán keresztül csak aludt. Megmondom az őszintét, imádtam a szituációt. Még ha csak ültem ott magamban két órán keresztül akkor is (mindenféle mp3 lejátszó és telefon nélkül). Sokkal inkább, ezerszer nagyobb kedvvel vagyok kint, mozgok kicsit, sétálok vagy ülök egy padon, mint sem hogy vonatokat tologassak a házban egész délután. Azt hiszem ezt sokszor bejátszom majd még. Tudom persze, nem én vagyok a legjobb au pair hehe, de néha az embernek azért nem árt leleményesnek lennie.
Továbbá hétfőn találkoztam az utcánkban lakó ausztrál au pairrel is, Courtenyvel. Ő is egy 3 évesre vigyáz, sétáltunk pár utcát a gyerekekkel, majd neki mennie kellett, mivel az "ő gyereke" alszik délutánonként. Aranyos lány, de februárban megy haza és nem az APIA-tól van itt.

No lássuk csak, ami még újdonságnak számít, hogy a drága Austrian Airlines végre elküldte az új bőröndöm árát - két hónap után azért azt hiszem ideje volt már. Soha többet nem szeretnék a társaságukkal utazni, el sem tudjátok képzelni hány emailt küldtem el nekik, hogy mi lesz már. Egy nagyon smucig, csóró nőszemélynek nézhetnek akinek még ez a 86 dollár is ilyen sokat számít - nem is tagadom, jelen esetben ilyen vagyok :), de legalább egy gonddal kevesebb.
Talán arról sem írtam még, hogy a szobámban meg lehet fagyni, de non-stop. Nem radiátor van, hanem ilyen kis szellőzők, amik hol meleg, de többségében inkább hideg levegőt fújnak. Nem értem a rendszert, de nagyon rossz hidegre felkelni és este is akkor vagyok jól, miután fürödtem. Hmm, tavasz gyere - tárt karokkal várlak!

Ahogy telik az idő, úgy lesz a családdal is egyre jobb a kapcsolatom (legalábbis én így tapasztalom). A múltkori kis negatív bejegyzésem sem szívom vissza, mivel minden szó igaz, de rájöttem hogy sok dolgot máshogy kell néznem. Ez a család nem hibás semmiért, sőt iszonyatosan kedvesek velem még akkor is ha anyukának vannak érdekesebb megmozdulásai. Ők ilyenek, ez az életük, ezt kell elfogadnom. Segíteni jöttem nekik, dolgozni és nem nyaralni (sok mindenkitől megkaptam ezt is). Heti többször is lemegyek vacsizni hozzájuk, ha nem vagyok éhes akkor is. Szeretném ha látnák, hogy én tényleg mindent megteszek. Mivel ők is nagyon sok mindent adnak nekem már így is. A szabadidőm is lényegesen több, mint ami "be volt ígérve", megkapok ugye három teljes vakációs hetet is és baromira rendesek velem. A gyerekek olyanok amilyenek. Nehéz pillanatok persze vannak, amikor minimum fejvesztve menekülnék, de elég jól kezelem a dolgokat. Alaposan megedzett a tavalyi év, naponta adok hálát hogy ott sem volt minden problémamentes a gyerekekkel, legalább nem ért váratlanul. Annyi mondjuk biztos, hogy az au pairkedésből nekem két év elég lesz (vészhelyzetben még egy fél évre talán, egy megszabott helyre). Bár még messze van, de kirajzolódni látszanak a jövőre néző terveim is, úgyhogy most ez is boldogsággal tölt el hogy végre van fogalmam a dolgokról. Én szeretek tervezegetni és nem mindent az utolsó pillanatban kitalálni.

Jövő héten karácsony - képtelen vagyok elhinni. Abszolút nem érzem, hogy karácsony lesz. Nem tudom otthon milyen az idő, de itt még mindig pompás - minden nap süt a nap és 10 fok körüli a hőmérséklet is. A télikabátot csak hétvégéken viselem, hétközben ha kint vagyok a gyerekkel akkor elég egy vastag pulcsi. Sapkával, sállal még nem érintkeztem itt :) Szenteste (ami itt ugye nincs) annál a családnál leszünk, ahol Julia (az osztrák lány) au pair, a család jó barátai és együtt megyünk majd temlpomba (ahol szégyen, de körülbelül két éve nem voltam). December 25-én itthon leszünk, akkor jön ugye a Télapó - képtelen vagyok megszokni, hogy itt nem Jézuska van. A gyerekek kívánságlistáján olyan dolgok szerepelnek, hogy karaoke gép, iPad, iPhone és iPod - holott mindegyikből van már három itthon. Kíváncsi vagyok mi lesz, anyuka kérdezte mit kérek tőlük, de semmit sem tudtam mondani. Majd kitalálok valamit, amiket kívánnék az úgysem kivitelezhető most.

Most nagyon boldog vagyok itt és érzem, hogy minden egyre csak jobb lesz - tényleg már csak a fogam aggaszt, de arra is találni fogunk megoldást.
No és akkor most, még egy kis "újdonság" itt a végén: Február 20-án megyek Miamiba 4 napra Biankával és Évivel, 23-án lemegyünk egy napra Key Westre, 24-én pedig irány a Bahamák, Nassau. Ez lesz az első vakációs hetem, 26-án jövök majd haza. Elmondhatatlanul boldog vagyok, nem is hinnétek mennyire, már most számolom vissza a napokat. Igaz, hogy még csak a szállások vannak lefoglalva, de a repülőjegyek árát naponta nézzük, mert eléggé ingadozó. Eredeti terv a hajós körutazás volt, de ilyen-olyan okok miatt elvetettük, viszont így sem marad ki semmi - csak éppen a hajó, helyette ott lesz a komp amivel átmegyünk Nassau-ba majd. Az élet csodás! Szebb karácsonyi ajándékom nem is lehetne "tőlünk magunknak" :)