2012. május 7., hétfő
Cuba Libre és burrito
Szombatra és vasárnapra semmiféle tervem nem volt, de mégis elmondhatom hogy a vártnál sokkal jobbra sikerült a hétvége, mint ahogyan én azt gondoltam. Szombaton végre kialudtam magam, délelőtt hesszeltem kicsit itthon, majd délután elmentem enni, és pontban 3 órakor megjelentem a Starbucksban is, kihasználva a happy hour akciókat, meg amúgy is jobban szeretek ott ücsörögni, mint itthon. Vittem a gépem is, csevegtem a családdal és tesómmal, aki aznap ballagott...szóval volt mit megbeszélgetni, megmutogatni. Rettenetesen sajnálom, hogy nem lehetettem ott - de hál' istennek drága családom sűrűn küldözgette a képeket, így majdnem hogy semmiről nem maradtam le. Hát, sajnos ilyen az élet.
Este 6 körül jöttem haza...már pénteken este írt nekem az egyik spanyol lány, Maider, hogy szombaton bulizni készülnek és nem tartanék e velük. Akkor még felcsillant a szemem, de szombaton olyan szinten nem volt kedvem az egészhez, hogy azt elmondani sem tudom. Egyik pillanatban úgy voltam mennék, a másikban pedig már azon törtem a fejem hogyan mondhatnám le az egészet. Rám hárult a sofőrködés feladata is, de aztán ahogy közeledett az este kezdett megjönni a kedvem a mókázáshoz. Maiderre nem tudom emlékeztek e még - nem hinném. Még februárban, a brazil lány születésnapján találkoztam vele először (képeken magas, szőke), ott megbeszélgettük hogy végül nem is lakunk egymástól olyan messze és hogy majd ezentúl sűrűbben találkozunk és élvezzük az életet. Aztán írogattunk egymásnak, de találka valahogy soha nem jött össze...némiképpen meg is lepődtem pénteken, hogy most éppen rám gondolt. Örültem neki, mivel nagyon szeretem a spanyolokat és ez a csaj full normális.
Így hát összeszedtem magam...
...majd elkocsikáztam arra a helyre, ahol a csajokkal találkozó volt megbeszélve. 9 után nem sokkal meg is jelent mindenki - a másik két lány teljesen új volt. Adriana Macedóniából Maider helyre érkezett éppen szombaton, mivel Maider sajnos jövő hétfőn hazarepül, másfél éves ittlét után, kapott egy váratlan és visszautasíthatatlan állást Spanyolországban. Adriana iszonyatosan csendes volt, alig szólt valamit, rematch által került ide Michigan államból és már 28 éves. A másik leányzó elég friss köztünk, Elisa - szintén Spanyolországból. Megörült nekem, mivel csak Maidert ismeri, de szeretne olyan lányokkal lenni, akikkel angolul beszélhet. Itt meg kell jegyeznem, hogy halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy vannak új lányok a körzetben, mivel itt a cc nem veszi a fáradságot arra, hogy küldjön egy emailt az új lányok email címével és telefonszámával, hogy talán üdvözölhessük őket (az előző cc-k amúgy mindig küldtek...)
A spanyol lányok rettenetesen jó fejek - azt mondták közéjük való vagyok hehe :) Nagyon bírom az akcentusukat, három kilóméterről lerí róluk, hogy spanyolajkúak, de én ezt imádom. Egy árva szó nem hangzott el spanyolul, még maguk között is angolul beszélgettek, néha-néha megvillantottam őrületesen csekély spanyol tudásom (néhány szót, kifejezést, számokat tudom csak) és mondták, hogy jajj mennyi szót ismerek - hát mondom ragad rám innen-onnan. Aztán elindultunk Philadelphiába a Manayuk nevezetű negyedbe, ami állítólag a város éttermekkel, bárokkal és klubbokkal tarkított része. Körülbelül jó fél óra kellett mire odataláltunk, sehol nem tévedtem el és a forgalom sem volt vészes. Leparkoltunk (találtunk nagyon jó parkolót, de mivel többen voltunk, így árban is jól kijöttünk), majd első körben csak egy kisebb bárba mentünk, ahol a spanyol csajok kikértek egy-egy sört - sofőr ugye nem iszik, szóval én igyekeztem beérni a látvánnyal. Ott lötyögtünk eg kicsit, majd éjfél körül átlibbentünk abba a klubba, ahova eredetileg is menni akartunk, a Cuba Librebe. Spanyolosabb beütésű a hely, de szuperül néz ki, emeletes, félig fedett terasszal és normális zenével, emberekkel. Nagyon tetszett, Elisa és én ugye most voltunk ott először, Maidernek pedig a kedvenc helye. Elfelejtettem mondani, hogy a macedón lány időközben bemondta az unalmast és úgy döntött egyedül beül egy bárba egy kólára, mivel nem bírja a sok embert és a hangos zenét (utólag megtudtam, hogy otthon ő erősködött hogy velünk akar jönni, na mindegy...). Maider kicsit ki is akadt rá, mivel az ő felelőssége volt, de mivel azt is tudtuk hogy neki ez a búcsúbulija itt, így magára hagytuk Adrianat. Cuba Libreben szuper volt minden, csajok kikértek mojitot - amiken én maximum csak a szemem legeltethettem -, táncikáltunk, jól éreztük magunkat és baromi sokat nevettünk. Nagyon bírom ezt a két csajt, sajnálom hogy Maider hazamegy, éppen most hogy kezdtünk volna jobba lenni, de Elisa még jövő áprilisig itt lesz hajajj...örül ám nekem nagyon, eddig félt másokkal is találkozni, mert hogy neki szörnyű az angolja meg így látatlanban nem igazán tudja ugye eldönteni az ember, hogy kivel pendül egy húron meg kivel nem. Abszolút megtaláltam vele a közös hangot, elérhetőségeket cseréltünk aztán majd meglátjuk mit hoz a jövő. Mindig arra a megállapításra jutok, hogy nekem tényleg ezen az európai vonalon kellene nyomulnom...ez van, nem tehetek róla. A skandinávokat nagyon szeretem (dán, svéd), valamint a spanyolokat is abszolút. Németországban amúgy dettó ez volt, a nyelvsulis osztályban egy spanyol lánnyal lettem jóban - ő volt ott az első barátnőm, de volt dán és svéd lány is, és csak utánuk jöttek a magyarok. Igazából azt nagyon sajnálom, hogy nincs túl sok lány itt Kelet-Európából (csehek, lengyelek, oroszok), mivel velük meg aztán pláne jól kijöttem eddig mindig és mindenhol...
Na de kanyarodjunk vissza a bulihoz...jöttek salsásabb számok is közben, és az volt a módi hogy olyankor az összes pasi lecsapott valami lánykára és elkezdték járni a táncot. Vagy húszan jöttek oda mindegyikőnkhöz, de elhajtottuk a férfinépséget, mondván hogy tudunk mi "egyedül" is táncolni - na igen, és ezenkívül nem tudok salsázni sem.. :) Aztán volt "Danza Kuduro" - azt kivételesen ismerem, szeretem és tudom a szövegét (hogyne tudnám, amikor tavaly még a csapból is az folyt), és hát én szeretek neki hangot is adni - szó szerint - ha tetszik egy szám. Erre egy pasi simán leszólított, spanyolul...próbáltam neki megmagyarázni, hogy nem igazán értem amit mond, de csak nyomta. Aztán végre szóhoz jutottam, hogy ácsi koma, "no habla espanol" meg Magyarországról jöttem - erre ő csodálkozott, hogy akkor miért énekeltem annyira a "Danza Kudurot" - hát mondom pajti, ez csak úgy jön, velem született tehetség haha...bár annó a suliban vágtam volna ennyire a leckét, mint a zenék dalszövegeit.
Iszonyatosan jól éreztem magam, még így is hogy egy kortyot sem ittam és abban a tudatban voltam, hogy 2-kor úgyis elhalkul a zene, felkapcsolják a villanyt és mehet mindenki haza isten hírével. Hát így is lett, mondanom sem kell. Nekem már az lesz a fura, hogy ha egyszer innen hazajutok és majd reggelig "kell" megint bulizni, hajajj. Visszabaktattunk a kocsihoz, felkeltettük Adrianat, majd suhantunk is haza. Házhoz szállítottam a csajokat, és hajnali 3 óra után nem sokkal beestem az ágyba. Szenzációs éjszaka volt, áldom az eszem hogy mégis elmentem és nem mondtam le. Bár tudom, hogy általában az ilyen bulik a legjobbak, amikor az embernek az égvilágon semmi kedve sincs az egészhez.
én, Elisa, Maider és Adriana
spanyol osztag
Adrianaval
Cuba Libre
mojito
"ó, ha jól emlékszem itt parkoltam..."
Vasárnap természetesen sikerült elaludnom fél 12-ig - végre. Majd itthon loptam a napot...Írt Freja smst, hogy este nem megyek e el velük vacsizni valamerre. Brittany, a kanadai lány sajnos este 7-ig dolgozott, így csak utána tudtunk elindulni. Jobban mondva elvezettem a régi körzetembe - ez így most hülyén hangzik, de a lényeg hogy azon a környéken voltam, ahol az előző családom lakik -, Frejaval találkoztunk a vasútnál, majd felvettük Brittanyt is. Egy mexikói "gyorsétterembe" mentünk - lényegében olyan a hely, mint a Subway - előtted megcsinálnak mindent és azt kérsz, amit csak akarsz. Burkoltunk egy burritot (rizs, bab, csirke, tejföl, csípős szósz, paradicsom, guacomole, sajt és saláta), beszélgettünk jó sokat és jó sok mindenről, majd olyan 9 után haza is indultunk. Jól éreztem magam a csajokkal - szombaton és vasárnap egyaránt. Nem is igazán kell előre tervezni soha, a programok majd jönnek maguktól.
(forrás: google)
Most pedig nyugtával dicsérem a hétvégét és elteszem magam holnapra. Nem hiszem el, hogy már megint hétfő van...
:)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)




Draga orulok hogy ki ki mozdulsz, csak igy tovabb, kellenek itt a baratok! A Danza Kuduro val kapcsolatban meg nekem epp Nemetorszag jut eszembe rola, mert rengeteget buliztunk ra ott a csajokkal tudod a ket honapos szezon munkam alatt....:)
VálaszTörlésHja meg az en CC-m ahogy megerkezik egy uj lany a clusterbe egybol emailt kuld mindenkinek az uj lany telefonszamaval, emailcimevel, cimevel stb..... Es meg engem komolyan mondom mindig fel is hiv hogy vigyem el valahova az uj lanyokat, ismerkedjunk! Facebookrol latja hogy gyakran logunk a csajokkal a clusterbol, mindig commentelget :) Imadom ot, szuper jo fej! Sajnalom hogy a tied nem ilyen!
VálaszTörlés