Hétfő, kedd, szerda

A hétfőm - ahhoz képest hogy tényleg hétfő volt - egész kellemesen telt. Minden reggel fél 8-ra kell lent lennem, együtt reggelizek a gyerekekkel, anyuka készíti őket, snacket nekik, ebédet, mindent, nekem csak fél 9-kor el kell indítanom a két nagyobbikat az utca sarkához, hogy felvegye őket az iskolabusz, majd el kell vinnem kocsival Noaht a preschoolba. A hétfői teendőimhez fog tartozni mindig a mosás (a gyerekek és az én ruháim), a fürdőszobám kitakarítása és a gyerekek ágyainak megigazítása. Azt hiszem ez nem olyan megerőltető. Egy dolgot nem értek - miért kell naponta másik pizsamában aludni? A gyerekek naponta másik pizsamát kapnak és este beleteszik a szennyesbe az előző éjszakait. Hihetetlen. De - a németekkel ellentétben - itt minden este fürdés és hajmosás van (Ókidli, ezt te kérdezted azt hiszem)... :)
Anyuka négyszer (!) mos a héten, annyi a három gyerek szennyese. 9 körül anyukával autóba pattantunk és elvittük Noaht a suliba. Mivel a Volkswagen szervizben van, ezért a Volvot vezettem. Valószínűleg otthon az életben sem lett volna alkalmam ilyen szuper és ekkora kocsit vezetni (hét személyes terepjáró), őrületesen jó érzés volt! Vezetni könnyű, mint itt bármelyik kocsit. Szegény VW-mel az van, hogy hétezer dollárba kerülne ha megjavítanák, annyi baja van, mert már nem mai csirke. Így a szülőknek most elég nagy fejtörést okoz, hogy mi legyen. Anyuka egész nap sajnálkozik és szánja-bánja hogy most ez van, mindenképpen szükségük van egy harmadik kocsira, amit majd használhatok, ezért a legjobb tudomásom szerint úgy döntöttek, hogy vesznek egy újat és elég rövid időn belül. Addig pedig vihetem a Volvot, akkor amikor akarom és oda ahova akarom. Anyuka mindig vonattal megy Philibe dolgozni. A kissrác 9-11-ig volt a preschoolban, de anyuka ment csak érte mert valamiféle hálaadási ünnepség volt. Én délig itthon voltam, tudtam egy picit szkájpolni az otthoniakkal. Szeretném megragadni az alkalmat ismét, hogy elmondjam, nem győzök minden egyes emailre és üzenetre azonnal, normálisan és alaposan válaszolni bármennyire is szeretnék. Tudjátok, hogy mindig mindenkinek visszaírok és szívesen segítek, de amint látjátok itt minden merőben más (hál istennek) és több dolgom is akad, délután 5-6 körül szabadulok mindig, akkor otthon már mindenki az igazak álmát alussza. Én pedig jövök és baromi sok üzenet vár, amiknek az elolvasása is minimum 10 perc. Idővel válaszolok és írok mindenkinek, ne aggódjatok, nem áll szándékomban hanyagolni senkit sem és ne higgyétek, hogy engem nem érdekel a ti sorsotok, mert ez nem így van. Néha azt kívánom, bár írna mindenki blogot így tudnék mindenkiről mindent, annyi embernek szeretnék írni vagy válaszolni pedig. Persze ha csak blogot írnánk és olvasnánk, akkor még a néhai beszélgetések is elmaradnának, az pedig nem túl szerencsés dolog. Egyszerűen már nem vagyok időmilliomos és szerencsére nem kell a napi 24 órából 20 órát itt a gép mellett töltenem. Jövő héttől mondjuk sokkal lazább lesz minden, mert a délelőttjeim szabadok lesznek, úgyhogy aki szeretne és tudna velem beszélni, az kora délutánra izzítsa majd be magát... :) Szívesebben is vagyok napközben a családdal és a gyerekekkel, teszek-veszek hogy kicsit hasznosnak érezzem magam. Amint kialakul minden napirendem és tisztábban fogok látni, természetesen majd beiktatunk egy-egy szkájp konferenciát, fogok járni itt edzőterembe is, meg ugye az autót is vihetem ide-oda, közel van a Mall, sok étterem, kávézó, stb. Baráti társaságra is abszolút számíthatok majd szerintem, mivel elég sokan írnak és keresnek meg a clusterből, hogy találkozhatnánk és csinálhatnánk ezt-azt. Iszonyatosan jó fej mindenki, vasárnap megint megyek Philibe egy újabb német lánnyal. De még valahogy őt is másmilyennek látom, mint a többieket Illinoisban. Kérdezgettem már pár embert, hogy esetleg most hét közben tudunk e találkozni estefelé, de a legtöbben már éppen nyaralnak valamerre és elkezdték ünnepelni a Hálaadást. A Hálaadás itt sokkal nagyobb ünnep, mint a karácsony. Borzasztóan kíváncsi vagyok az egészre, hogy fog zajlani majd a csütörtök.
Na de kicsit eltértem a tárgytól...anyuka fél 1-re ért haza a kissráccal és abban a pillanatban megjött a két nagyobbik is (fél napos volt csak a suli). A két nagyobbikkal tényleg nem sok mindent kell csinálnom, abszolút elvannak egymással, lehet videójátékozni, tévézni, bármit. A délután hátralévő részében Bennek négy barátja, Anjalinak pedig három barátnője jött át, én egész végig Noahval játszottam. Nem unalmas, sok mindent szeret csinálni és nem kell minden egyes pillanatban lekötnöm valamivel, mivel abszolút elvan egyedül is ha én mondjuk elmerengek egy tévéműsoron. Ha jól számolom tíz gyerek futkosott a házban, vagy éppen az udvaron. Anyuka itt hagyott velük másfél órára, szülői értekezletre ment, ezalatt az idő alatt jött a két nagyobbik gyerek zongoratanára is. Bevallom őszintén, meredekebb dolgokra számítottam, azt hittem majd le sem lehet szedni rólam a három gyereket egész nap és nem lesz egy perc nyugtom sem, de amikor este elvonulok akkor abszolút nem érzem azt hogy ez megerőltető lenne. Napi 4 órát leszek majd körülbelül mindig a legkisebbel...ez nem vészes, bírható. Számomra ez most éppen az arany középút.

Anyuka annyira, de annyira kedves egyébként. Hihetetlen ennek a családnak a habitusa és hogy mennyire érdeklem őket és törődnek velem. Mindig megkérdezi ettem e, mikor eszek, mit ettem, miért eszek ilyen keveset, naponta tízszer kérdezi meg jól vagyok e, ha bármire szükségem van szóljak, ha valami kérdésem van kérdezzek. Ez nagyon jól esik, bár úgyis kérdeznék ha lenne mit és ki is szolgálom magam ha éppen éhes vagyok. Mindig csodálkoznak mennyire keveset eszek, pedig nem is. Vacsorát szinte sosem eszem velük, mert az ebédem általában elnyúlik olyan 4 órára, és így este már nem vagyok éhes.

Eljött a keddi nap, az első egyedüli napom. Anyuka elment dolgozni, én elvittem Noaht a suliba (ő kérte hogy menjünk, csodálkoztam is hogy nem akar itthon maradni), majd délelőtt volt egy kis szabadidőm. A két nagyobbik gyerek eljátszott, úgyhogy én is relaxálhattam kicsit. Fél 12-kor elindultam a kissrácért. Az úton minden rendben ment, simán odataláltam pedig nem használok gps-t és csak kétszer mutatták meg merre kell menni. A Volvot vezetni tényleg csúcs és ha benne ülsz és vezetsz egyáltalán nem érzed azt, hogy nagy autó lenne. Aztán amint kiléptünk a suliból és indítani akartam a kocsit, jött a nap legrosszabb része - nem indult. Egyszerűen nem reagált a váltó, a kulcs nem mozdult semerre sem. Kiálltam az esőre (mert ugye az egész nap szakadt) és próbáltam leinteni valakit a parkolóban, aki segíteni tud nekem. Jött is egy apuka, próbálgatta vagy negyed óráig a dolgokat, de ő sem volt okosabb nálam, segítőkész volt, de eredménye nem lett a dolognak. Aztán kénytelen voltam felhívni anyukát - nagyon pánikoltam, mivel azt hittem én rontottam el valamit a kocsin és fogalmam sem volt róla, hogy fogom neki telefonban elmagyarázni, hogy mi a gondja a kocsinak. Végül azt az utasítást kaptam, hogy a suli portáján szóljunk valakinek és várjunk ott, amíg anyuka egyik bartánője értünk nem jön és haza nem hoz minket. A kocsit otthagytuk a parkolóban és majdnem 2 óra volt már, mire hazaértünk. Gyerekeket gyorsan megetettem, Anjali egész délután az egyik barátnőjénél volt. Délután játszottunk és tv-ztünk, de cseppet sem megerőltető az egész. 5 körül hazajött anyuka és elvitte a kissrácot a parkolóban hagyott kocsihoz, hívtak segítséget is és majdnem 2 órát távol voltak. Végül kiderült, hogy a kocsi minden ok nélkül csinál ilyet, a kulccsal volt valami érintkezési hiba vagy micsoda. Nem értek az ilyenekhez, de hála istennek nincs nagyobb gond. Megkért, hogy amíg távol vannak készüljek elő a taccohoz, az volt a vacsi. Megpirítottam a darált húst, szeltem salátát, paracsidomot és reszeltem sajtot, majd megvacsoráztunk. A kaja isteni lett, imádom. Nem sokszor ettem taccot életemben, de eddig ez volt a legjobb.

A szerdai napom elég nehézkesen akart beindulni. Ittlétem alatt először fordult elő az, hogy az ébresztőórára keltem és nem magamtól reggel 7-kor. Alig bírtam kikecmeregni az ágyból, de fél 8-ra már lent kellett lennem, megreggeliztünk majd beindult a játék. Anyuka itthonról dolgozott, szóval nem zavartuk. A két nagyobbik eljátszott magában, én természetesen Noahval voltam de neki sem volt sok kedve tenni-venni, beült a tévé elé és ki sem nagyon szállt onnan 11 óráig. Közben én feltaláltam magam, rajzolgattam, festegettem, tévéztem én is (feltalálom én magam). Dél körül hárman kocsiba pattantunk - Anjali elment egy barátnőjéhez játszani - és beültünk egy étterembe ebédelni. Nem mondanám tipikus amerikai gyorsétteremnek, mert volt minden - levesek, pizza, szendvicsek, burgerek, saláták. Isteni szendvicset választottam - toastkenyér között pulykamell, pirított bacon, saláta, paradicsom, majonéz és sajt, mindezek mellé hasábkrumpli. Anyuka salátát evette garnélával, a nagyfiú valamilyen mexikói kaját, a kissrác pedig négysajtos tésztát. Én kis naiv azt hittem, hogy majd nem lakok jól a "kis" adaggal, de amint megláttam hogy az üdítőm körülbelül egy literes akkor elszállt minden rossz gondolatom. Következett az ebéd, két bazinagy szendvics sok krumplival. Körülbelül egy másodperc töredéke alatt elpusztítottam mindent - na jó túlzok, de gyorsan betermeltem. Mennyi volt, én életemben nem ettem olyan finom szendvicset még. Azt hiszem Noah kedvence ez a bizonyos Christopher's food, de mostantól az enyém is és nagyon közel van az otthonunkhoz is. Utána elmentünk a Mallba, anyuka és a két srác vásárolt, engem adigg kitett a banknál és nyitottam végre amerikai bankkártyát. Az ünnepek miatt most egy kicsit csúszni fog a kipostázása, de két héten belül mindenképpen megkapom. Akkor már délután fél 3 körül járhattunk, sietni kellett haza, mert Anjalit akkorra hozta haza az egyik anyuka...aztán itt találtam magam öt gyerekkel (Ben és Anjali egy-egy barátjával kiegészülve, valamint Noah). Semmi gond nem volt végülis, futkostak pár kört, a lányok idegesítették a fiúkat, a fiúk a lányokat, de ura voltam a helyzetnek. Másfél óra múlva hazajöttek a szülőegységek és szabadultam. Végre hosszabb beszélgetést tudtam bonyolítani néhány baráttal és a családdal. 7 körül szólt anyuka, hogy pizza van vacsira, ha van kedvem csatlakozzak. Elköszöntem az otthoniaktól és leültem vacsizni a szülőkkel, végre gyerekek visítozása nélkül beszélgethettünk. A pizza isteni volt, a társaság szintén. Rengeteg dolgot kérdeztek mindenféléről és közölték azt is, hogy most nem vesznek egyelőre új kocsit, használhatom mindig a Volvot, mivel az napközben mindig itt lesz nekem. Meglátjuk hogy fogunk két kocsival működni - ekkor közbeszóltam, hogy az otthoni családok egy kocsival működnek ám csak :)

Eddig ennyi lenne a hét. Holnap hálaadás és a nagyfiú tényleges szülinapja. Lehet megint elmegyünk ebédelni valamerre családostól, de szóba került az is, hogy megnézünk valami parádét a városban - nem tudom mi lesz még. Iszonyatosan jó időt mondanak holnaptól, szombatra pedig 16 fokot - alig akarom elhinni. Estefelé, vacsorára megyünk az apuka szüleihez, akik tőlünk körülbelül 1 órányira laknak. Jön az összes rokon és gyerek, az asztalok állítólag roskadozni fognak a sok földi jótól - alig várom, hogy degeszre egyem magam, elvégre egyszer van ilyen na. Remélem a család majd enged fényképezni meg ilyesmi, mert nagyon szívesen megosztanék veletek is mindent, persze sajnos csak képekkel illusztrálva. Pénteken megpróbálok kicsit elszabadulni vásárolni, most már aztán tényleg, mert veszélyesen semmim sincs (...) Ezt most nem úgy mondom, hogy "jajj már megint nincs mit felvennem", holott van...akiknek mutattam a gardróbom érdekesen kérdezték hogy van e mit felvennem egyáltalán. Szóval bízzunk a Black Fridayben! Szombaton szeretném végre normálisan kialudni magam és kicsit itt szétnézni a környéken, esetlegesen moziba menni. Vasárnap pedig az egyik német lánnyal megyek Phillibe, most már tényleg fogok fényképezni és megnézni mindent, amit csak lehet. Bár még van rá egy évem, de kíváncsi vagyok.

Kicsit a hálaadásról: A hálaadás (angolul Thanksgiving) észak-amerikai ünnep. A hagyományok szerint az őszi betakarítások után adnak hálát a termésért Istennek. Az Amerikai Egyesült Államokban, ahol az egyik legfontosabb ünnepnek számít, november hónap negyedik csütörtökjén ünneplik. Az egyetlen amerikai ünnep, amit mindenki ünnepel, etnikai és vallási hovatartozást is leszámítva. Az Amerikai Egyesült Államokban a hálaadás az egyik legfontosabb nemzeti ünnep. Sok amerikai a hivatalosan is munkaszüneti napnak nyilvánított csütörtököt követő pénteket is kiveszi szabadnapként. Ezen a négynapos hétvégén a közeli családtagok gyakran messziről hazautazva összegyűlnek, hogy együtt ünnepelhessék a hálaadást, melynek elmaradhatatlan tartozéka a hálaadásnapi vacsora.
A vacsora hagyományosan legfontosabb eleme, a pulyka olyannyira egybeforrt az ünneppel, hogy a hálaadást néha „pulyka napnak” (Turkey Day, T-Day) is nevezik. Az ünnepi asztalon tradícionálisan szerepelnek még olyan fogások, mint a pulykához felszolgált töltelék, áfonyaszósz, krumplipüré, zöldbab, illetve a sütőtöktorta.
Az ünnep az USA-ban a karácsonyi szezon kezdetét is jelzi. A hálaadást követő pénteken hagyományosan igen nagy mértékű leértékelésekkel csábítják az üzletek a vásárlókat, és ennek hatására tipikusan ezen a napon a legnagyobb a kiskereskedelmi forgalom volumene.

És ez a bizonyos péntek lenne a Black Friday: A fekete péntek a hálaadást követő péntek elnevezése az Egyesült Államokban, mely ott a hagyományos karácsonyi bevásárlási szezon kezdete. A fekete péntek nem hivatalos szünnap, de sokan szabadságot vesznek ki erre a napra, ami megnöveli a lehetséges vásárlók számát. A kereskedők már gyakran hetekkel korábban elkészítik a karácsonyi dekorációt. Sok kereskedő igen korán kinyit: többségük reggel 5 órakor de akár még korábban. Vannak nagyobb áruházláncok (mint például a Sears, a Best Buy, a Macys és a Walmart), melyek egyes egységei 0 órakor nyitnak és csak 24 óra múlva, éjfélkor zárnak be. Nyitáskor a kereskedők rendkívül alacsony (akár önköltség alatti) árakat szabnak, amellyel igyekeznek a tömegeket a boltjaikba vonzani.
A kifejezés Philadelphiából ered, és a sűrű forgalomra utal. Újabban a kereskedők és a média inkább arra utal a kifejezéssel, hogy a kereskedők ekkor kezdenek a pirosból (a veszteség színe a könyvelésben) átmenni a feketébe (vagyis nyereséget termelni).
A városokban megszokott a nagy leértékeléssel nyitó üzletek előtt órák hosszat várakozó emberek sora. Amikor bejutnak, a vásárlók lerohanják a boltot és amit tudnak, megragadnak, mivel a legvonzóbb termékekből rendszerint csak néhány darab van.
A játékok és elektronikai cikkek a legkeresettebbek, így leginkább ezeket akciózzák. Míg ez sokakat vonz, másokat elriaszt a hatalmas tömeg, és inkább otthon maradnak. A helyi sajtó általában bemutatja a nyitás előtt felsorakozó, majd később a megvásárolt árukkal távozó vásárlókat. A fekete péntek hagyományosan a karácsonyi ajándékot vásárlókat célozza meg. Néhány különösen népszerű árucikket azért vásárolnak meg az ilyenkor szokásos nyomott áron, hogy később eladhassák (többnyire az interneten keresztül).

Mára ennyi. Még pár kép a házró és az utcáról:

Legközelebb (jövő héten) már tényleg csinálok több képet, ígérem. Hétvégén valószínű a környékről és a városról is. A hálaadás és black Friday utáni kánaán után valószínűleg jelentkezem még, alig várom a következő napokat! :)

Puszi