Friss hírek

Ez a nap úgy alakult, hogy reggel elvittem a leányzót a suliba, anyuka útközben írt smst, hogy délután ő veszi fel és ő viszi a lovardába is, tulajdonképpen ma nem nagyon van rám szükségük. Először néztem egyet, ah de mondom ám legyen, nem vagyok én semmi jónak az elrontója. Az van, hogy anyuka hajtja most az új kocsit, én viszem az övét, de az övé olyan sokat eszik benzin terén, hogy azzal magánutakat inkább ne is bonyolítsak. Az újat sajnos valamiért nem vezethetem és gps sincs benne (ilyen az, amikor az ember már nem is bír anélkül létezni), így hát mindketten szembesítettek azzal a ténnyel reggel, hogy most egy ideig a "házba leszek zárva" úgymond. Hihetetlen szerencsém van, hogy a hétvégén nem leszek itthon, különben gőzöm sincs mit alkotnék kocsi nélkül (és ilyen az, amikor már tényleg abszolút nem tudsz létezni a négykerekű nélkül).
Szóval, ma egész nap lopom a napot. Próbáltam volna aludni, ledőlni...de nekem ez valahogy napközben sosem ment. Esténként is igyekszem korán kidőlni, mert ami csütörtöktől rám vár, az némiképpen gyilkos lesz. De nem rántom le előre mindenről a leplet, erről majd ejtenék szót a történtek után... :)

Itt most délután fél 4-et üt az óra és hol van még az este?... Így hát rászántam magam egy bejegyzésre, mielőtt elterülnék az ágyamon és megkezdeném az éjszakába nyúló filmmaratont - mert most legalább erre is van időm, ráadásul úgy, hogy nem csukódnak le a szemeim.
Fontos dolog történt, kérem szépen - amit azonnal meg kell osztanom a kedves Olvasókkal is. Bizonyára észrevettétek már, hogy múlt hét óta három kis visszaszámlálóm van és gondolom az újdonsült, kis szivárványos-bringásat még ti sem tudjátok hova tenni...Végre valahára kiharcoltam, hogy közölje velem anyuka, hogy mik a tervek a nyárra, már ami az én második és egyben utolsó vakációs hetem illeti. Nem teketóriáztam, tudtam hogy kész tények elé kell állítanom, mivel ha megint csak arra adok neki esélyt, hogy "igen" vagy "nem" választ adjon, akkor veszett fejsze nyele az egész dolog. Persze ezt is smsben bonyolítottuk, de nem várhattam tovább, főleg mert ez esetben nem én játszom a főszerepet.
Van nekem egy drága húgom, aki éppen most érettségizik és aki valamilyen oknál fogva olyan nagyon szerencsés, hogy kétszer járt nálam tavaly Németországban is, idén nyáron pedig - pontosabban augusztus 3-án - gépre száll, hogy augusztus 4-én találkozhasson velem a Világ Fővárosában, New Yorkban. No persze a sztori nem lesz ennyire egyszerű, mert mit tehet az ember lánya, ha a létező legolcsóbb és legkedvezőbb repülőjegy egy olyan gépre szól, ami sajnos Bécs helyett (az hozzánk közelebb van) Budapestről indul, ráadásul nem is nyugat felé veszi az irányt, hanem keletre, azaz az ukrán fővárosba, Kijevbe. Lefoglaltuk és megvan a jegy, megvan a dátum, megvannak az időpontok. Kijevben szimpla 16 órája lesz a tesómnak - ezalatt gyanítom én lejárnám a várost is, bár ki tudja...Abban reménykedem, hogy azért arra keleten is vették a fáradságot és kiírogatták a fontosabb dolgokat angolul, mert hogy ukránul olvasni, de még érteni sem ért az teljesen biztos. De hát most ez legyen a legkevesebb gond...A "legnagyobb" gondot így is az okozta, amikor be kellett jelölnöm neki, hogy mit óhajt enni a gépen (pocsék evő, egy kezemen meg tudom számolni azon ételeket, amiket megeszik, húst csak csirkemellet, zöldséget semmi, főzeléket egyiket sem és még sorolhatnám...), erre az ő válasza az volt, hogy jelöljek be neki akármit, de inni whiskyt kérne hahahaha...Jó fej tesóm van, nem?!
Anyuka csak augusztus ötödikétől szeretett volna nekem szabadságot adni, az vasárnap. Viszont én magamban azért engedményeztem egy szombatot is (úgyis előre tudom, hogy nem fogok kelleni nekik azon a napon) és délután 5 óra körül fogok a testvéremmel 10 hónap után találkozni New Yorkban. Ott eltöltünk pár kellemes napot, majd itteni vendégszeretetünket fogja élvezni még pár napig (tervben van természetesen Philadelphia, Atlantic City és a Six Flags is), utána még vissza New Yorkba 1-2 napra, majd hazarepül. Milyen kis aranyosan lejátszottam így ezt a történetet már magamban...el sem tudjátok képzelni, mennyire boldog vagyok, hogy látogatóm érkezik. Körülbelül úgy érzem magam, mintha magamnak foglaltam volna le egy utat. Ha minden jól megy és Isten is úgy akarja, akkor ugyanazon a napon még egy látogatóm is érkezik majd, egyik legjobb barátnőm személyében - de ez sajnos majd csak júniusban fog kiderülni, hogy összejöhet e a dolog.

Amint látjátok, nekem ez lesz a második vakációs hetem. Miami és a Bahamák vitt mindent, nem is tagadom. Jó sokat kell most várnom a következőig, de hiszem hogy megéri. Most nem fogok utazgatni, leginkább anyagi okok miatt. Azért mondom ezt, hogy anyagi okok miatt, mivel nekem Mexikó volt az egyik álmom, hogy oda is eljussak az itteni egy évem alatt. Egészen április elejéig úgy volt, hogy arra gyűjtök, májusban foglalok és augusztusban megyünk. Na már most, készítettem egy kis költségvetést (állandóan költségvetek amúgy), osztottam, szoroztam és gyököt vontam, majd levontam a következtetést, hogy bizony sokat akar a szarka...Talán nem is tudok olyan emberről, aki egy évet volt csak itt és minden, de minden az égvilágon összejött neki. Lemondtam a mexikói álomról, helyette viszont kapok látogatót/látogatókat és velük szintén szuper lesz minden. Gyanítom, hogy New York kellős közepén fogok majd besírni az örömtől...
A mexikói út elvetésének volt viszont egy sokkal fontosabb oka is, mégpedig az utazós hónapom. Már amikor kijöttem tudtam, hogy nekem a nyugati-part meglesz, mégpedig a hazautazásom előtt majd. És így is lesz, arról nem mondok le. És őszintén szólva a nyugati-part iránti vágyam nagyobb, mint a Mexikó iránti vágyam. Nagyon alapos részletekkel még nem tudok szolgálni az októbert illetően, de ti is tudjátok hogy mekkora pénzgyűjtésben vagyok, csak arra várok, hogy az ügynökségtől megkapjam a hazautazásom pontos dátumát és már foglalok is mindent, szépen sorjában. Tervezgetéssel és szervezgetéssel már nem sok dolgom akad, nagyjából mindent tudok, hogy mit, mikor, hol és kivel fogok megnézni. Csak hogy borzoljam a kedélyeket, elképesztő út van itt készülőben - San Francisco, Yosemite Nemzeti Park, Los Angeles, Las Vegas, Grand Canyon, Phoenix, Monument Valley - csak hogy a legnagyszerűbbeket említsem. Bele fogok adni apait-anyait, ez éltet, kijövetelem céljának is egy meghatározó pontja ez.
Nyáron már nincs is nagy utazás tervben - esküszöm Mexikóba pedig visszajövök majd egyszer, ha nagyon gazdag leszek haha :) Kisebb hétvégi utak persze lesznek még, sok hely és sok jó ember akiket meg kell látogatnom és akikkel találkoznom kell. Ezekből nem engedek.

Elöljáróban így most azt hiszem ennyit szólnék, megyek és belemerülök a filmes világba. Már csak szerda és egy csütörtök, aztán irány Kanada!

Ölelés...