A vakációs heteim összefoglalása

Őrületesen és eszméletlenül jó két hetet, avagy 14 napot töltöttünk a nyugati parton. Soha nem fogom elfelejteni azt az időszakot; Miami után életem második legjobb nyaralásán vagyok túl és azt mondhatom, hogy emiatt a két hét miatt abszolút megérte az egész év, a néhai rossz pillanatok és minden egyes kisebb kis szenvedésem. Most Vivitől idéznék pár jópofa sort, talán ő foglalta össze a legjobban azt - tömören és röviden, amit ott a 14 nap alatt átéltünk és megéltünk.
"Annyira szuper emberekkel voltam körülvéve, és annyi mindenkit ismertem meg, három nyelven beszéltem, volt hogy tíz percen belül. Városok, repterek, ágyak, fürdőszobák, autók, buszok, hegyek, völgyek, éjszakák, nappalok, klubbok, éttermek, óceánpartok, öblök, hidak, panorámák, emberek, állatok, bőröndök, fürdőruha és széldzseki, gettók és luxus, hőség, magassarkúk és sportcipők, félelem, majd magabiztosság." - összefoglalni én sem tudtam volna jobban.

Szeretnék most mindhárom városról írni pár sort, megosztanék pár gondolatot, amelyek a későbbiekben valakinek jól jöhetnek még, illetve meghozhatják a kedvet valamihez. Kezdeném először is azzal, hogy engem a nyugati part - Kalifornia és Nevada - teljesen ámulatba ejtett, magával ragadott, totális szerelembe estem vele. Több ismerősöm mondta már, hogy nyugat teljesen más lesz, mint kelet, de úgy voltam a dolgokkal, hogy 'hiszem ha látom'. Nos láttam. És sajnos - vagy nem sajnos - azt kell mondanom, hogy a nyugati part nekem sokkal, de sokkal jobban tetszik, mint a keleti. Kezdve azzal, hogy az emberek merőben mások - barátságosabbak, közvetlenebbek, adnak magukra, törődőek, más a mentalitás. Mivel volt szerencsénk Évi fogadó családjához és pár további au pair történethez még nyugatról, azt mondhatom (és már a második ott töltött nap után azt mondtam), hogy ott mindenféleképpen hosszabbítottam volna. Évi családja iszonyú jó, a gyerekek édesek, a csajnak pedig álom élete van. Azok mellékesebb dolognak számítanak, hogy az emberek ott tényleg adnak magukra - feleannyi túlsúlyos ember sincs, mint keleten. Nem minden második étterem McDonald's, mindenki sportol és figyel magára.
Megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába végig, de tudtam, hogy ott, azon a részen tényleg tudnék élni, olyannyira más volt minden, annyival jobban tetszett. Most már kijelenthetem azt is, hogy keleten nekem egyedül New York tetszett, az viszont nagyon - az örök szerelem. Ezenkívül amibe még 'szerelmes voltam' az Chicago és Kanada. Elmondhatom talán, hogy a hosszútávú boldogság nekem nem keleten lett volna, nyugaton viszont el tudtam volna képzelni egyfajta életet magamnak. De talán ennek is valamiért így kellett történnie, hogy én keleten töltsek egy évet...mindegy is ez már. A lényeg, hogy a nyugati part sokkal jobban bejött, úgy ahogy volt, az egész mindenséggel együtt.

Los Angeles miatt egész bizonytalan voltam - akárkivel beszéltem, mindenki jól 'lehúzta' a várost és óva intett, hogy negatívan fogok csalódni, ne várjak semmit. Megint bebizonyosodni látszott az, hogy nem volt igazuk és minden egyes ember más. Imádtam Los Angelest és hatalmas pozitív csalódásként éltem meg, talán emiatt is szerettem bele annyira. Nem voltam rest kicsit interneten kutakodni és megtalálni a legnagyszerűbb jellemzést az 'Angyalok városáról' - mintha szívemből szólna ez a pár sor.
"Los Angeles a csillogás, a gazdagság és a sztárok városa. Óriási autósztrádák, szmog, hangzavar, luxusnegyedek, szerencsevadászok, sztárok, méregdrága üzletek és filmstúdiók tömkelege. A szórakoztatóipar fellegvára. Itt bármit és bárkit találhatsz, ha jó helyen keresed. Van Túró Rudi, meg töltött paprika is, vagy kalandozhatsz Little Tokyóban vagy Kis-Örményországban, vagy elmehetsz egy kiállítás megnyitóra China Townba, vagy lemehetsz szörfözni az óceánhoz, vagy szomjan halhatsz a homokdűnék között a Death Valley-ben, vagy óriás fenyőfák között sziklát mászhatsz a Sierra Nevadában, vagy beleállhatsz Johnny Depp lábnyomába. Lehetsz fehér, fekete, sárga, barna, zöld, átlátszó vagy színtelen, nő, férfi, férfinő, nőférfi és/vagy ezeknek bármilyen ötvözete. Hallgathatsz Chopint vagy Bartókot, Madonnát vagy Rúzsa Magdit...De még jobban érzed a várost ha hiphopot hallgatsz, azt az igazi West Coastert. Autóval, bárhova. Könyököt ki, ablakot le, vagy ablakot fel és légkondit be. LA soha nem áll le, napi 24 órán át fáradhatatlanul mozgásban. Santa Monica, Venice Beach és Malibu - a strandok repertoárjában mindenki talál kedvére valót."

Évi rettenetesen szerencsés, hogy ebben a szuper városban élhet immár egy éve és még egy évig. Nem mondom, hogy Los Angeles lett a kedvenc városom Amerikában, de hogy óriásit csalódtam az biztos. Drága barátnőnknek köszönhetően pedig olyan dolgokban is volt részünk, amelyben a legtöbb turistának nem biztos hogy van. Álom volt az a 6 nap, soha nem fogom elfelejteni!

Las Vegasban én totálisan azt kaptam amire számítottam - őrület az a város, szavakkal szintén leírhatatlan. Eszméletlenül megnyerő és egyedülálló fekvése a sivatag és a hegyek miatt, aztán a Strip - végül is a város lényege. Ahogy közeledtünk a hotelünk felé, azon gondolkodtam, hogy elképzelni sem tudom, hogy ott emberek, családok, gyerekek élnek, dolgoznak, tanulnak és hogy valakinek az az otthona. Számomra Las Vegas egy hatalmas játszótér. Imádtuk - szerintem soha többé nem leszek annál őrültebb helyen. A fény, a csillogás, a pénz, a szerencsejátékok földje. Egy nagy vidámpark, felnőtteknek. A sivatagban épült városban megnézhetjük az Eiffel-tornyot, gondolázhatunk a Canale Grande-n, vagy ha úgy tartja kedvünk átsétálhatunk New Yorkba, vagy Egyiptomba. Ott minden lehetséges és semmi sem elképzelhetetlen.
"Ha a Vegasba látogató halandó felocsúdik a megérkezés és a látvány első sokkjából kezdődhet az álmélkodás. Csodálatos szökőkutak, patyolattisztaság mindenütt. Hatalmas mozgólépcsők és mozgójárdák vezetik be – akaratlanul is a delikvenseket a szerencsejátékok szentélyeibe. A 24 órán keresztül nyitva tartó játéktermekbe a belépés ingyenes (látszólag).
Mivel napközben elviselhetetlen a meleg, csak a szórakoztató centrumokban találni felüdülést. Talán éppen ezért, valamint a látvány miatt is érdemesebb a naplemente utáni időszakban, amikor a város elképesztő fényárba burkolózik, felfedező útra indulni. És nem kell sétálni a szállodák között, mert egy hatalmas plexicsőben közlekedik a helyi \"csőmetró\", a látvány pedig, egyedülálló. Minden szálloda más, mindegyik egy-egy európai várost vagy országot szimbolizál. A város luxushoteljei irdatlan tempóban épülnek, hiszen egy-egy hotel élettartama 5-10 év. Ezt követően lebontják, és sokkal pazarabb komplexum épül a helyére. A szállodák nemcsak extravagáns külsejükkel csábítnak, hanem megpróbálják a világ legnagyobb show műsorait is színpadra állítani. Elton John, Celine Dion, David Copperfield rendszeresen fellépnek a városban. Las Vegas a szerelmesek végállomása is. Évente több mint 100.000 pár köttetik itt össze. A házasulandóknak nem kell helyi lakosnak lenniük és vértesztet sem kell csináltatniuk. Mindössze be kell tölteniük a 18. életévüket és a Clark County Marriage License irodában engedélyt kell vásárolniuk. Aztán irány egy kápolna, amiből szinte minden utcasarkon, kapualjban találni egyet. A legelképzelhetetlenebb ötletnek sincs akadálya, lehet a ceremónia légballon kosarában, vagy ejtőernyőzés közben, vagy egy száguldó kocsiban, de maga Elvis is lehet az ifjú ara tanúja. Az amerikai felnőtteknek Las Vegas testesíti meg azt, amit gyerekeiknek Disneyland: játék és szórakozás minden szinten, egy hatalmas játszótér, ahol (szinte) mindent szabad, amit máshol nem."

A las vegasi 4 nap teljesen más volt, teljesen másképp éltük meg, mint mondjuk a los angelesit, de erre azt hiszem számítottunk is mindannyian. Olyan dolgokat éltünk meg azalatt a pár nap alatt, amikről soha még csak álmodni sem mertünk - a drága hotelek, a kilátás a negyvenkilencedikről, az egy napos-kalandos Grand Canyon túra és az őrületes bulik. Külön tetszett és hatalmas öröm, hogy négy barátnővel teljesítettük azt a hétvégét - egyszer nagyon szeretnék visszamenni, többed magammal (ha van egyáltalán ilyen szó) és kivenni egy lakosztályt a Caesars Palace leges-legtetején! Vivi, Évi, Katic és Kriszta - nagyon szépen köszönöm nektek ezt a csodás négy napot, ez már örökre a mi vegasi kalandunk marad.

Elérkeztem a harmadik városhoz, San Franciscohoz. Az a hely, az a város volt az, ahol azt mondtam: "Ez igen, ez nagyon döfi, itt eláll a lélegzetem, itt földbe gyökeredzik a lábam is." A világ legcsodálatosabb fekvésű városáról beszélek - természetesen csak eddigi életem tapasztalatai alapján. Kétségkívül ha ki kell emelni várost Amerikában, amely különleges, amely gyönyörű, pazar, csodás és ámulatba ejtő, az a két város (mert kettő van) nálam San Francisco és Chicago lenne. Ismét nem mondom azt, hogy San Francisco a kedvenc városom az USA-ban, de hozzá foghatót ott keveset láttam, annyi biztos.
"San Franciscot még azok is szeretik, akik amúgy nem nagyon rajonganak az „amerika fíling’-ért. Kicsit olybá tűnik, mintha az amerikai álom legjobb tulajdonságait olvasztották volna itt össze: a pálmafákat Los Angeles-ből, a vibrálást az örökké pulzáló New Yorkból, lusta álmosságot a vidéki kisvárosokból. Majd ezt a jól összegyúrt, színes és izgalmas hangulatot letették egy ideális helyre: hangulatos rózsaszín, piros, világoskék tűzlétrás, fából épült viktoriánus házacskák közé, negyvenhárom domb tetejére, kellemes klímára és mindezt gyakorlatilag körülöleli az óceán. A város egyik jelképe a Golden Gate, végigsétálni azon egy izgalmas nagyvárosi kaland. Bátraké a látvány, ugyanis a hídról nyílik a legpazarabb kilátás a városra. A félelmet legyőzni pedig nem egyszerű: a híd remeg az ember talpa alatt, és zizegnek a lámpaoszlopok, amint a szél keresztülfütyül a feszített kábelrendszeren. Letekinteni a vízre egyenesen hátborzongató élmény! Amikor elhalad alatta egy hajó, akkor érezni igazán a méreteket. Még a legnagyobb óceánjáró is aprócska csónaknak tűnik. Valósággal összeforrt a várossal, így nem csoda, hogy az összes San Franciscoban forgatott filmben feltűnik. Csakúgy, mint a jellegzetesen meredek utcák és a dimbes-dombos hegyoldal. San Franciscoban autózva egy meredek domb tetejére érve egyszer csak eltűnik az út és a végtelen óceán kékjével találja magát szembe az ember, eláll a lélegzete. Ha szeretnénk „repülni” is az autóval, akkor a következő dombra felhajtva gyorsítunk egy picit... Itt tényleg tudnak „repülni” az autók, pont úgy, mint a filmekben. (szinte szóról szóra ugyanezt mondogatta Vivi is egész idő alatt). A san franciscoi éjszaka is sok meglepetést kínál. Mindenki megtalálhatja a magának legmegfelelőbbet, a csöndes zongorabároktól, a hardcore punkhelyeken át a megagiga diszkókig. Nem beszélve a számos meleg bárról. SF köztudottan az egyik legliberálisabb város, így nem csoda hogy a számos homoszexuális pár választja lakhelyéül és a szivárványos melegfelvonulások kedvelt helyszíne is.
Frisco - ahogy az amerikaiak becézik, legendásan romantikus, nagyvilági - pedig valójában meglepően kicsi, - ám minden kliséjével együtt végtelenül magával ragadó."

Beleszerettem a városba - csak úgy, mint az előző kettőbe is. Nem tudnék és nem is szeretnék különbséget tenni melyik volt a legjobb, mivel mindegyik más és engem éppen emiatt fogott meg mindhárom - a különböző sajátosságai miatt. Hatalmas szerencsénk volt San Franciscoban, hogy végig napos-meleg időt fogtunk ki és szinte teljesen be tudtuk járni eme fantasztikus és gyönyörű várost. Kihagyhatatlan! A Golden Gate híd pedig örökké álmaim hídja és számomra a "Hidak hídja" marad.

Szavakkal tényleg érzékeltethetetlen az a két hét - amiket átéltünk, ahol, akikkel, ahogyan, amilyen módon. Emiatt megérte nyomni az egész évet, szinte máig sem hiszem el és fogom fel, hogy valójában merre jártam.
Ezúton szeretném még egyszer mindenkinek megköszönni - az összes barátomnak, azoknak a barátnőimnek akik velem tartottak, akik közreműködtek abban, hogy ez a 14 nap olyan legyen, amilyen lett. Sosem fogom elfelejteni, hogy 22 évesen, saját keresetből egy ennyire csúcsszuper utat kiviteleztem a távoli Amerikában...