Hollywood & Beverly Hills

Hát nem is fogjátok elhinni, de mi képesek voltunk felkelni Julia Roberts miatt reggel 7 órakor. Történt ugyanis, hogy Marie mesélte, hogy az ő host gyerekei Julia Roberts csemetéivel járnak egy suliba (baromi drága magánsuli), így nem hagyhattuk ki, hogy ne osonjunk el a sulihoz levadászni egy sztárt. Marie mondta, hogy a múltkor konkrétan 15 percig állt a suliban a színésznő mellett - no igen, Kaliforniában ilyen az au pairek élete. Azon a kedd reggelen azonban nem jártunk sikerrel - Vivivel leálltunk reggel 8-kor a sulival szemben lévő posta előtt és skubiztuk a jónépet meg a kocsikat. Jött Marie, hozzánk csapódott és nem hitte el mennyire elvetemültek vagyunk, de nagy szerencsénk volt, hogy jött, mivel rá 2 percre megjelent Julia Roberts férje (rendező, igazából őt nem nagyon ismerem, de amikor élőben megláttam egyből be tudtam azonosítani). Szóval láttuk a híres színésznő férjét és tündéri gyerekeit, a kislány kis vékony és szöszi, a kisfiú vöröske, de nagyon aranyos mindkettő. Apuka leparkolt és jó szülőhöz méltóan be is kísérte őket a suliba - az összes többi szülő csak kidobta a gyerekeket a suli előtt. Mi azért így is elégedettek voltunk, visszasétáltunk Éviékhez és elkezdtünk készülődni, mert nagy nap volt a keddi. Arra a napra terveztük ugyanis, hogy fogunk egy városnéző buszt és megnézzük a megnéznivalót. Gyors reggelit dobtunk a közeli boltban, majd busszal száguldottunk be Hollywoodba. A busz konkrétan egy dollár volt és egy órát utaztunk - no igen, egész olcsó a tömegközlekedés arrafelé.
A hollywood-i Walk of Fame-en (Hírességek sétánya) ezren támadtak le minket, hogy ezt meg azt a túrát válasszuk, de mi hősiesen álltuk a sarat. Konkrét terv volt - mivel én DC-ben már anno kipróbáltam a jól bevált piros hop on-hop off buszt, így Los Angelesben is azt terveztük igénybe venni. Mivel márciusban megtartottam a cekket, így még kedvezményt is kaptam, bár a jegy így magában is nevetségesen olcsó volt, három útvonalra is érvényes és ha még a viaszmúzeumba való bejutást is magába foglalta. Felpattantunk a buszra és meg sem álltunk az első állomásig, amely nem volt más, mint Beverly Hills és a Rodeo Drive. Beverly Hills a város leggazdagabb negyede; ott laknak a sztárok, ott laknak a piszkosul gazdag emberek. A fű talán milliméterre van nyírva, tisztaság van és jólét. Égig érő pálmák mindenhol és a híres Beverly Hills felirat.

                                                               meg tudnám szokni...

Letett minket a busz, mi pedig megcéloztuk a Rodeo Drive-ot, a világ talán leghíresebb és legdrágább bevásárló utcáját, ahol anno Julia Roberts, azaz Vivien (Pretty Women-Micsoda nő!) is vásárolgatott magának. Az az utca őrület, világmárkák mindenhol, pompa, csillogás - azt hiszem mi oda kevesek voltunk. Láttunk luxusautót, ahol fényképezkedés közben leszólított minket egy idősebb pasas, majd amikor mondtuk neki, hogy magyarok vagyunk, egyből németre váltott és ennyit kérdezett, hogy "Ungarisch?". Nem tudom honnan feltételezte, hogy tudunk németül, mindenesetre jól eltalált és remekül elcsevegtünk vele germán nyelven vagy negyed órát. Esküszöm tök jól esett. Sétánkat folytattuk A Hotel felé - igen, nagy betűkkel - A Hotel felé, ahol a már említett filmben megszállt Julia Roberts és Richard Gere. Számomra szintén nagy jelentőséggel bíró helyszín, mivel imádom azt a filmet. Már csak a főszereplő neve miatt is hehe...Odafele menet Gucci, Versace, Michael Kors, Bvlgari, Armani, Louis Vuitton...azt hiszem ezt tovább nem kell sorolnom. Eszméletlen volt azokon a helyeken sétálgatni, képeket készíteni és egyáltalán látni mindent - a világ egyik leghíresebb bevásárló utcáján. Visszafele indultunk a buszhoz, közben magyarul beszélő pasast is hallottunk éppen telefonon csevegni...

                                                                  a híres Rodeo Drive

                                                                        A Hotel

A buszos túra lényege és előnye éppen az volt, hogy soha nem kellett időre visszaérnünk sehova, mivel leszállsz és annyi időt töltesz az adott helyen, amennyit csak akarsz, úgyis jön a következő busz 10 percen belül, felpattansz és már száguldasz is további helyekre. Ezúttal buszoztunk vagy egy órát, több olyan hely nem volt a túrában, ahol érdemes lett volna leszállnunk, lassacskán elérkeztünk a Hollywood Sign (Hollywood felirat) közelébe. Vivivel lepattantunk a buszról, sétálni kezdtünk, hogy jó képeket tudjunk lőni a híres feliratról. Egy rendőr leszólított minket és remekül eltalálta, hogy mire van szükségünk, kaptunk útbaigazítást és megtaláltuk a legjobb utcát, ahonnan távoli képeket tudtunk lőni.

Ezután teljesen a Walk of Fame elejéig gyalogoltunk vissza, hogy az egészen végig tudjunk sétálni és egyik csillagról se csússzunk le. Egy ideig rengeteg volt az ismeretlen csillag, beszabadultunk egy szuvenírboltba is letudni a letudnivalókat (baseball sapkával, táskával, mágnessel és képeslapokkal lettem gazdagabb) és sétáltunk tovább. Aztán jöttek az ismertebb személyek csillagai, majd az olyanok is, akiknek csillagával egyszerűen kötelező volt fényképezkedni.

                                                                        újra "együtt"

Nekem ez az út nagyon tetszett, nagyvárosi hangulata volt és egyáltalán nem volt olyan piszkos, mint azt elöljáróban nekem már sokan mondták. Teljesen az elejéig sétáltunk, láttuk a Kodak Színházat, az előtte elterülő kis téren kismillió képet lőttünk a különböző hírességek kéz-és láblenyomataival. Egy dologban voltam biztos; meg kell találnom Johnny Depp csillagát. Azért nekem ő a kedvenc, a női vonalon pedig Angelina Jolie, de neki még nincs csillaga - egyszerűen nem is értem miért...
Mentünk-mendegéltünk, de a "Kapitány" csillagát csak nem sikerült meglelni, így beültünk hát egy Mekibe étkezni és interneten csekkolni, hogy merre is van az arra. Tudom, tudom...nevetséges. De végül meglett, úgyhogy öröm volt és boldogság. Végezetül benéztünk még a híres Kodak Színházba, körüljártuk innen-onnan, majd este fél 8 körül fogtunk egy buszt és visszamentünk Éviékhez. Nekem összességében irtózatosan tetszett Hollywood, Beverly Hills és a Walk of Fame is.

Már hazafele úton égtek a vonalak, Évi kérdezte van e kedvünk menni valamerre este. Vivivel nem igazán jutottunk dűlőre, elhatároztuk, hogy aznap éjjel aludni kellene, de mire hazaértünk Évi már majdnem harci díszben várt minket, ugyanis meghívták egy kis németes összeröffenésre. Értsd: az egyik német au pairnél nem voltak otthon szülők, gyerekek, így gondolta összerántja a bandát. Volt három német lány, jött velünk Marie, voltunk mi hárman magyarok és egy mexikói fiú, szintén au pair. Jópofa kis banda volt, arrafelé még a német au pairek is sokkal normálisabbak. Érdeklődőek voltak és angolul is hajlandóak voltak megszólalni. Vivivel minden egyes alkalommal úgy néztek ránk, mint a földönkívüliekre, amikor mondtuk, hogy tudunk németül is. Volt olyan, hogy az egyik csaj valamit nem tudott elmagyarázni angolul, mondtam neki, hogy nyugodtan mondja németül és tágra nyílt szemekkel kérdezte, hogy "tényleg?" - hát tényleg. Mondta is, meg is értettem, nem vagyunk mi olyan tudatlanok kérem szépen. Évivel és Vivivel egy üveg vörösbort szopogattunk, mennyei volt. Németek stílusosan söröztek. Mindenkit érdekelt minden, remekül elszórakoztunk, annak ellenére is, hogy csak ilyen "ismerjük meg egymást-buli" volt. Én élveztem, többiek szintén. Éjfél körül Marie hazadobott minket, aztán szunya...