Első utunk az Alamo Square-re vezetett, ahol a híres - képekről már ismert - Viktoriánus házakat szerettük volna megnézni. Ezek gyönyörű sorházak, a háttérben pedig San Francisco belvárosa terül el.
Az Alamo Square után beiktattunk egy kis buszozást, majd hip-hop a Lombard Street-nél találtuk magunkat. Felmászni kicsit nehézkesen ment, ugyanis a busz éppen a "felső végében" tett le minket, így plusz egy dombot kénytelenek voltunk megmászni, hogy az utca tetején kössünk ki és lefelé kezdhessük meg sétánkat.
Alcatraz
A Lombard utca a világ legkanyargósabb utcája, körülbelül 400 méter hosszú, tele cikk-cakkos 90 fokos kanyarokkal. Az utca felső végén kocsisor áll, mind arra várnak, hogy végig autózhassanak rajta. Az utca egyirányú, mi természetesen gyalog sétáltunk le a Lombard Street-en, de így is egy élmény volt. Eszméletlenül furcsa, de nagyon látványos.
A kanyargós utca után még egy kis séta következett, majd ismét Cable Car-ra pattantunk, útvonalat váltottunk és mentünk egy kört a város egy teljesen más része felé is. Sokkal jobban tetszett, mint az előző napi. Végre SF tényleges belvárosában találtuk magunkat, a felhőkarcolók között, majd elértük az öböl partját, a Ferry Station-t (komp kikötőt), ahonnan pompás rálátás nyílt a Bay Bridg-re (Öböl híd). Úgy döntöttünk egy kis pihenés nekünk is jár, letelepedtünk hát az egyik szimpatikus stégen és elütöttünk ott vagy másfél órát, bámulva ki a fejünkből. Sütött a nap, kellemes melege volt, Vivi még a padon is elfeküdt - egyszerűen pazarul éreztük magunkat.
Késő délután 4-5 körül aztán ismét igénybe vettük a Cable Car-busz kombót és a Golden Gate Park felé vettük az irányt - szállásadónk arra lakott, de még nem terveztük a hazamenetelt. Előzetesen kinéztem már, hogy nekünk a Baker Beach-et látni kell - San Francisco egyik nagyon híres strandját, mivel onnan szép rálátás van a Golden Gate hídra. hídra. Amikor először megláttuk a strandot, azt hittem az itthoni Teveli-tó (egy bányató, nem messze tőlünk) köszön vissza, de aztán kis séta után leírhatatlan és elmesélhetetlen kép tárult elénk...
Amit eddig csak képeken láttam, az a maga valójában ott volt előttem. Szavakkal leírni nem tudom, hogy mit éreztem, egyfolytában csak azt mondogattam Vivinek, hogy ez számomra tényleg a világ nyolcadik csodája! Kismillió képet készítettünk - hát nem volt éppen strandidő, na -, másztunk sziklákra, futottunk homokban, fotóztunk csodás és óriási hullámokat és láttunk teljesen-totálisan meztelen pasit, aki egyfolytában minket fényképezett (...) Akkor, ott még mi voltunk ezen felháborodva, majd amikor szállásadónk este közölte, hogy a Baker Beach valójában egy nudista strand, akkor Vivivel egymásra néztünk és hangos hahotában törtünk ki - na meg kicsit el is szégyelltük magunkat.
Jó két órát biztosan eltöltöttünk a strandon, estefelé aztán kezdtünk teljesen átfagyni már - azért San Franciscoban a dél-kaliforniai melegnek már nyoma sem volt. A környéken találtunk egy hangulatos kis japán éttermet és megvacsoráztunk - a sushi ugyebár mindig jöhet, abból sosem elég. A kaja mennyei volt, csak kevés.
Este 8 körül járhattunk már, sétálgattunk még kicsit a hangulatos 'orosz negyedben', majd leültünk egy lépcsőre szivarozni, mert Vivi hozott magával két vaníliás szivart, gondoltuk éppen itt az ideje megkezdeni.
Ezek után már csak hazafelé vettük az irányt, végre találkoztunk Joseph-fel is, beszélgettünk egy keveset, majd nyugovóra tértünk.
Nagyok vagytok csajok, és a szörfös-hidas kép a legjobb!!!!
VálaszTörlés