Számomra mindig roppant fontosak a szuvenírek - ha megragadok végre egy helyben, akkor mindig legyen valami a falon, a polcokon vagy úgy egyáltalán a pénztárcámban, ami arra emlékeztet merre jártam. Tudom, hogy ezek csak tárgyi emlékek, nekem mégis nagyon sokat jelentenek. Vivivel és Krisztával beszereztünk ugyanolyan pólókat "What happens in Vegas, stays in Vegas" felirattal, avagy "Ami Vegasban történik, az ott is marad!". Elszórakoztattuk még magunkat, megpihentünk még Velencében, majd visszamentünk a hotelhez felvenni a bőröndjeinket, jött értünk a shuttle busz, amely 10 percen belül a reptérre szállított minket. Minden rendben ment a becsekkolásnál, hely sajnos székeken már nem nagyon akadt, így helyet foglaltunk a földön és vad képcsere-folyamatokba kezdtünk. Én még csevegtem egyet Mariannal is telefonon, röviden beszámoltam neki a Vegasban történekről, majd azon kaptuk magunkat, hogy ismét morzsolódunk és el kell köszönnünk Krisztától is...
Ő ment vissza San Diegoba, mi Vivivel Észak-Kalifornia, pontosabban San Francisco felé vettük az irányt.
Nem is tagadom, hogy nagy elvárásokkal voltam, ha már meghallottam a város nevét valakitől is. Nem titkolom azt sem, hogy amikor jelentkeztem au pairnek, San Francisco nagyon is elöl járt a listán azon helyek között, ahova szívesen kerültem volna.
A repülőút rövidnek, zökkenőmentesnek volt mondható - bár Vivi már elég sűrűn emlegette, hogy egy időre most elege van a röpködésből. Este 8 óra magasságában landoltunk SF-ban, majd fél órás kóválygás után elhatároztuk, hogy ismét shuttle busszal próbáljuk megközelíteni a célállomást. Bevallom, nem készültem konkrét tervvel és annyira nem is néztem utána a dolgoknak. Kicsit kényelmesen jártunk-keltünk már akkor, mivel Los Angelesben és Las Vegasban is többen voltunk, nem csak saját magunkra hagyatkozva, némiképp több segítséggel. A vártnál melegebb időjárás fogadott bennünket amikor kiléptünk a repülőtérről, könnyen fogtunk buszt is, szedtünk még fel embereket, majd megindultunk a belváros felé. Jó fél órás lehetett az út, de mivel sötét volt már, szinte semmit sem láttunk a városból, egyedüli lelombozó tényező az eső volt - egyből arra gondoltam, hogy ha ez az elkövetkezendő pár napban így folytatódik majd, akkor szívunk, mint a torkosborz.
A szállásunkat a couchsurfing oldalán intéztem, magyarul ismét igénybe vettük a már jól bevált "kanapészörfölést". A brazil-olasz származású vendéglátónk, Joseph San Francisco gyönyörű területén lakott, a Golden Gate Parktól és a hídtól is szinte egy köpésnyire. Már augusztus elején lezsíroztam vele a dolgokat, azóta folyamatos kapcsolatban álltunk és már nagyon vártak minket a haverjával, amikor vasárnap este fél 10 körül megérkeztünk eléjük, egyből ugrottak és cipelték fel a bőröndjeinket a másodikra.
mi a 'térkép bal oldalán' laktunk, a Golden Gate Parktól északra
A srác nagyon pörgős és élettel teli volt, folyamatosan mondta a magáét - mondjuk ez már az előzetesen elfogyasztott alkoholmennyiség hatása volt, elvégre inni kellett; a San Francisco Giants éppen meccset nyert. Nagyon sokat beszélgettünk vele első este, megtudtunk érdekes sztorikat, hallottunk érdekes történeteket. Kicsit meglepődtem ugyan, hogy vele kellett egy szobában aludnunk, mivel ilyen velem még nem történt a "szörfözgetés" során, de semmi félelemérzetem nem támadt a meglepődöttségen kívül. A tévé elé egy hatalmas matrac-szerűség volt elkészítve nekünk, pihe-puha ágyneművel, összkomfortosan. Amint azt már említettem, Joseph rendkívül laza volt, már első este közölte velünk, hogy amolyan "drogdílerként" is dolgozgat (NEM KELL SEMMI KOMOLY ÉS VESZÉLYES DOLOGRA GONDOLNI!), Kaliforniában pedig teljesen legális az ilyesfajta üzletelés, és bár ő soha nem szív ilyen mocskokat, csak árusít, az éjjeli szekrényén találhatunk is egy kis marihuánát...No abban a pillanatban azért már leesett az állam is, de engem különösebben nem zavart mit csinál, miben utazik. Egyszerűen ott ült előttünk a srác és nem volt vele kapcsolatban semmiféle rossz érzésem. Az már mellékes dolog, hogy 4-5 napon keresztül állandó fűszagra feküdtünk és keltünk, vicces volt...
Nagyjából elhelyezkedtünk, berendezkedtünk, fürödtünk és olyan hajnal fél 1 körül el is tettük magunkat másnapra. Hullák voltunk és gondoltuk, hogy majd a san franciscoi lazább napok éppen ideálisak lesznek arra, hogy kipihenjük Los Angelest és Las Vegast...
Hát, egy szobában még én sem aludtam sose a CS fogadómmal. De egyszer volt, hogy olyan szobában kellett aludnom amiben bazi nagy pókok voltak. Én azt hittem elsírom magam. Akkor költözött a csaj, és tiszta nagy kupi volt. (szerintem alapból nem tart nagy rendet) Piszok, ruha kupacok, pókok. És még mondta is, hogy reméli nem zavarnak a pókok, mert a kosz miatt sok van. :S
VálaszTörlésUtólag viszont mindig jót nevetünk öcsémmel, ha visszagondolunk arra az estére. :)
Meg egyszer egy ágyban aludtam a host-om kutyájával. Illetve a kutya kissé kitúrt. :) Még szerencse, hogy szeretem a kutyákat, mert így ezt is poénra vettem.
És összeségében csak jó tapasztalatom van a CS-vel. Persze rugalmasnak kell lenni és elfogadni ami van, vagy lehet hotelba menni. Hisz mégis mi vagyunk a vendégek. Tőlük nem lehet elvárni, hogy megváltozzanak vagy alkalmazkodjanak.
De te is egy elég laza csajnak tűnsz. Azért durva ez a marihuana... :)