Hollywood Sign, Griffith Observatory, Pacific Palisades Beach & Supperclub

Szerdán reggel ismét Julia Roberts-levadászó akcióba kezdtünk, de sajnos nem jártunk sikerrel. Utána Évi felvitt minket kocsival teljesen arra a helyre, ahol a Hollywood jelről a legjobb képeket lehet készíteni, ahonnan a legjobban látszik, ahol olyan közelinek tűnik...tudjátok, ahol lehet ugrabugrálni, mutogatni, kaktuszokat bámulni, ahol a Hollywood-hegyekben olyan szerpentinek vannak, hogy Andy Vajna majdnem nekünk jön az szemből az egyik élesebb kanyarban blablabla...Na szóval, a viccet félretéve úgysem tudok mást mondani, mint azt, hogy ismét szuper volt! A jel, a kilátás, a hegyek, az időjárás és még szuperebb képeket csináltunk, így inkább mutatnám azokat.

A Hollywood Sign után szintén kocsival célba vettük a Griffith Observatory-t, amely egy különleges kilátóhely a hollywood-i hegyek tetején. Nagyon érdekes alakzata van, bejártuk rendesen és őrületes panoráma nyílt a városra. Hihetetlenül szép volt az egész, ámultunk és bámultunk.

Nagyon melegünk volt már, alig vártuk, hogy kocsiba pattanhassunk. Mivel volt még időnk Évi miatt is, így az egyik híres mall felé vettük az irányt, ahol állítólag nagyon sok színész/énekes/híresség is meg szokott fordulni. Hát egyel sem találkoztunk, de sétálgattunk egy keveset az utcákon. No de álljunk csak megy szóra, milyen utcákon? A mallban? Igen, a mallban. Ugyanis hol nyitott, hol zárt a hely, kis vonat közlekedik, megszámlálhatatlan mennyiségű étterem és kiülős hely van, baromi hangulatos az egész.

                                                                          mozi

Mall után irány Pacific Palisades, Éviék otthona. Miután a csajszi munkába állt, mi sem tétlenkedtünk sokáig és megcéloztuk a hozzájuk közeli, helyi strandot, ahova a gyerkőceit is szokta vinni néha. Jó fél órás séta következett, majd elénk tárult a Csendes-óceán. A nap már lemenőben volt, gyorsan ledobtuk magunkat egy plédre és chipset kezdtünk el majszolni guacomoleval. Már éppen megcéloztuk a partot, hogy szuper naplementés képeket készíthessünk, amikor egy pasas elkezdett kiabálni, hogy "madarak, madarak!", Vivivel pedig realizáltuk, hogy a madárkák betámadták az összes kajánkat és a helyünket. Mint az őrült rohantam a tett helyszínére elhessegetni őket, olyan pofátlanok, hogy az nem igaz...jó persze, a mi hibánk volt. A gond az, hogy miután elhajtottam őket, azután sem unták meg a dolgot és visszajártak, így odébb tettük kis helyünket. Azt hiszem nem túlzok ha azt mondom, hogy mindenki minket nézett. No de a naplemente teljesen kárpótolt minket, azért hiába a kaliforniai naplementének azt hiszem párja nincs. Nagyon gyorsan és érdekesen tűnik el a nap, szinte egyik pillanatról a másikra a horizontról, mígnem egy vékony csík lesz és lemegy...Vivivel mondogattuk is, hogy nálunk akkor most lassan kel fel itthon és kelnek fel az emberek is, megkezdődik egy új nap. Ez is olyan érdekes dolog.

Megvártuk a teljes sötétedést, szinte már csak mi voltunk a parton és elkezdtünk futkosni a sekély vízben, csak úgy, ahogy a filmekben szoktak. A holdfény rásütött az óceánra, meseszép volt az egész. Úgy örültünk és ugráltunk ott, mint a kisgyerekek.
7 körül hazafelé vettük az irányt, ahol volt még több mint másfél óránk elkészülni az esti bulira...

Ezúttal Évi egyik nagyon jó barátjával mentünk, aki szintén promoter. A Gesa Clubban nyitottunk (Hollywoodban), amely egy japán étterem, igényesen berendezve. A promoter asztalánál már többen is ültek, szépen bemutatkoztunk mindenkinek, majd helyet foglaltunk. Én egy árva szót sem szóltam senkinek, hogy mit innék, de két percet követően megjelent az asztalunknál pár srác (ugyanabból a bandából), akik egy-egy italt nyomtak a kezünkbe. Ezt a fogadtatást mindenhol el bírnám viselni. Fél óránál többet nem töltöttünk a Gesa-ban - ez csak amolyan bemelegítés-ismerkedés volt. Mindenki iszonyat kedves és aranyos volt, érdeklődő és abszolút nem éreztem magam az idegennek, aki fél órája csöppent oda és körülbelül azt sem tudja mi zajlik. Az "előbuli" után a Supperclub felé vettük az irányt, amikor beléptünk nem hittem a szemeimnek:

Évi már előzetesen említette, hogy olyan cipőt vegyünk, amiben ágyakon (?) is tudunk táncolni, de arra azért nem számítottam, hogy minden ilyen hepehupás lesz. Őrület volt a hely, az egyik legjobb klub, ahol eddigi életem során jártam. A zenével totálisan meg voltunk elégedve (végre nem hip-hop és rap), majd az állam akkor esett le csak igazán, amikor a wc-ről visszatérve az asztalunkhoz, megláttam a Black Eyed Peas-ből ismert egyik énekest, aki éppen a mi asztalunknál óhajtott bulizni. A csajokkal eleinte nem mertük megkérni egy közös fényképre, mivel buliban voltunk és ez gyanítom Los Angelesben nem olyan nagy szám, hogy az asztalodnál sztár van...uhh...aztán végül is összejött a kép, az ürge egyáltalán nem volt bunkó, de utána aztán nem zaklattuk már, sőt senki sem zaklatta.

A vodka és pezsgő persze folyamatosan jött, ha üres volt a kezem már hárman szóltak oda, hogy után tölthetnek e vagy óhajtok e újabb italt. Totál kész volt az egész, őrületesen jól éreztük magunkat, ha jól emlékszem olyan fél 3 körül hagytuk el a helyet.