Egész gyorsan lekeveredtünk a gépről - útitársaim szinte az egész utat végigaludták, én elkezdtem pörögni. Gyorsan felszedtük a csomagjainkat, majd helyet foglaltunk és bevártuk Krisztát, aki egyenesen San Diego-ból érkezett, hogy együtt töltsük eme csodálatos három napot. (Kriszta blogja)
Nos, engem már a reptér is ámulatba ejtett hehe...Nézegettem körbe-körbe, lemeóztam a dolgokat, egyelőre még nem fogtam fel, hogy Los Angelesből, éppen buliról érkeztünk és végre Vegasban vagyunk. Valószínűleg Évi és Vivi sem fogták fel...
Megjött Kriszta olyan reggel 8 körül - vele mindegyikőnk most találkozott először, de éppen olyan volt, mint amilyennek blog és privát beszélgetések alkalmával elképzeltem már. Fogtunk egy shuttle buszt, elég jutányos áron, beszórták a cuccainkat a csomagtartóba és nem telt bele 10 perc, de már a Strip kellős közepén is találtuk magunkat, a 'The Cosmopolitan" hotel előtt. Én egyébként ilyen repülőteret nem is láttam még, amely szinte a város kellős közepén van - Vegasban ez sem lehetetlen.
A shuttle sofőrje ennyit szólt: "Cosmo Ladies!" - nekünk pedig hízott a májunk, hogy a Strip legeslegjobb hotelénél éppen mi szállunk ki.
Vontuk a bőröndöket, londiner pasik ugrottak oda és nyitották nekünk a hatalmas ajtókat, odavágódtunk a check-in pulthoz és körülbelül fél óra leforgása alatt el is intéztük dolgainkat. Megcéloztuk a mosdót, mindannyian átöltöztünk a sivatagi meleghez (na nem mintha Los Angelesben ne lett volna 30 fok), majd megindultunk egy nagyon röpke városnézésre. Vegas éppen olyan hely, mint mondjuk New Yorkban a Times Square - sötétben van a legtöbb értelme.
Bellagio
Megpihentünk ebédelni egy Mekinél (vajon hol máshol?) és találtunk egy nagyon jó pizzázós helyet, ahol sajtos-fokhagymás kis "zsemlét" lehetett venni - megsúgom; azon éltünk aztán még további három napig.
Igyekeztünk is vissza a szuper hotelbe, mivel kaptam egy telefonhívást Katicától, hogy úton van már, szerencsésen landolt és találkoznunk kellene. Katica volt az ötödik elem, aki csatlakozott hozzánk arra a hétvégére, egyenesen Connecticut-ból jött, biztosan emlékeztek még rá - vele jártam Kanadában és szeptemberben is pazar hétvégét töltöttünk együtt New Yorkban, nagyon-nagyon megszerettem őt is. (Katica blogja)
(Kriszta és Katica blogját -valamint már előzetesen Viviét, azért linkeltem ide, hogy több kézből is olvashassátok az eseményeket. Ahányan vagyunk, annyiféle meglátás, annyiféle sztori - szerintem ez így tök vicces, én is szeretem olvasni a többiek írásait).
Először is elfoglaltuk a szobánkat a Cosmopolitan-ban...Teljes szívemből kívánom mindenkinek azt az érzést, amit én éreztem akkor, amikor beléptem a szobába (de szerintem ezzel a többiek sem voltak másképpen...)
Konkrétan a 49. emeleten kaptunk egy pazar szobát - maga a hotel 61 emeletes volt, szóval azt hiszem nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Egyszerűen szavak sincsenek az egészre, ami ott fent minket fogadott - az a látvány, a kilátás megért mindent. És most mondom azt, hogy ezekért a dolgokért megérte spórolni, nem túlzásba vinni a vásárlást, lemondani egy-egy kávéról vagy fagyiról, esetleg programról is. Nem érdekelnek, mivel tudtam én, hogy a nyugati utam során majd minden kárpótolni fog, és így is lett.
szabad vagyok, szabad!
lelátás a negyvenkilencedikről... :O
Pár kép a hotelről és a szobánkról:
Azt el kell mondjam, nem dicsekedni szeretnék ezzel a dologgal és nem is azért írom le, hogy megmutassam ország-világnak, hogy nekem mennyire jól megy, de erre a két éjszakára, amit a Cosmopolitanban töltöttünk, én kerestem meg a pénzt és baromi büszke vagyok magamra emiatt, mivel ez Las Vegas top 3 legdrágább, legcsinosabb és legelőkelőbb szállodái között is szerepel - szokták mondani, hogy 'soha ne mondd, hogy soha', de azt hiszem ez esetben talán mondhatom azt, hogy életemben nem leszek ennyire előkelő és drága helyen, ráadásul saját pénzből, barátokkal, élvezve az életet. Az sem mellékes, hogy mindannyian megérdemeltük... :-)
A szobában volt minibár, ámulatba ejtő kilátás, hatalmas pihe-puha ágyak, akkora fürdőszoba, amekkora szobám a családnál volt, falon óriási tévé, amin olyan zenét hallgattunk, amilyet éppen óhajtottunk és a tévé sarkán az én nevem állt, mivel az én nevemen volt a szoba. Ó mennyei manna, mondom ilyen nincs!
Amint befészkeltük magunkat, Katica hívott, már lent állt a kaszinónál, kérdezem pontosan hol találkozzunk: "Hát, vannak itt valami gyémánt mozgólépcsők, éppen ott állok!" - ezen még most is nevetek, de nem volt mit tenni, lementem a "gyémánt" mozgólépcsőkhöz és üdvözöltem Katicát - jajj olyan jó volt látni!
Utána jött még csak az extázis - mind az öten összegyűltünk végre a szobában, kiörvendeztük magunkat, ugráltunk össze-vissza, majd elhatároztuk, hogy az első délutánunkat mi bizony ejtőzéssel és totális relaxálással töltjük a saját hotelünk medencéjénél.
A Cosmonak ha jól emlékszem három medencéje volt, mi a 7. emeleten lévőben hesszeltünk először, majd felmentünk a 17. emeletre is, de ott csak pár percet töltöttünk. Hihetetlen volt a tetőn fürdőzni, szólt a zene, a medencében ágyak voltak, halom ember, brutálisan jó rálátás a városra, az 'Eiffel-toronyra' és a Bellagiora.
Miután kiszórakoztuk magunkat a pezsgőfürdőkben és medencékben, átvedlettünk gyorsan és megindultunk elemózsiát keresni. Hol máshol is kötöttünk volna ki, mint a jó öreg Mekiben?
Azért elég éles a kontraszt, nem? Öt csillagos luxushotel után mega-egészséges vacsora a McDonald's-ban. Hehe...
Meki után - és még az esti buli előtt - úgy gondoltuk jó móka lenne kisétálni a híres Las Vegas jelhez, amely az összes városba tévedőt fogadja, aki kocsival közelíti meg a helyet. Megkérdeztünk egy helybélit, mégis mennyi lenne az annyi időben, rávágta hogy olyan 45 perc gyalog és mivel mi nem lusta amerikaiak vagyunk, nekünk nem kottyan meg 45 perc séta, így nekivágtunk az útnak. Gondoltuk, hogy túloz. Mindig felnagyítják a dolgokat és mindig minden kevesebb, mint amit ők mondanak. Mentünk-mendegéltünk, jött szembe a világ legnagyobb kólás boltja, jött New York, jött a Luxor és egy kis Egyiptom, majd a Strip utolsó hotelje, a Mandalay Bay...
New York, New York
Kezdtünk nagyon nyűgösek lenni, volt minden bajunk és nem hittük el, hogy ez tényleg lehet több 45 percnél. Talán már a fáradtság hozta ki belőlünk a másik énünket - röhögtünk mindenen és alig bírtunk magunkkal, azt a röpke egy-másfél órás gyalogutat inkább most itt nem is részletezném le, hogy mit alkottunk. Tettünk egy WC-túrát a Luxorban, elkerültük a Mandalay Bay-t és már az országút szélén sétafikáltunk, de csak nem akart szembeköszönni az a fránya tábla...És tényleg olyan másfél-két órás lehetett az eredetileg 45 percesre tervezett út, majd a három sávos úton kellett átszaladgálnunk, mikor végre megpillantottuk a célt:
:)
Körülbelül fél órát töltöttünk ott, szinte sorba kellett állni minden egyes fotóért, rengeteg turista volt, de mi hősiesen kitartottunk, ha már ennyit gyalogoltunk ugyebár.
Képek elkészültek, megkezdtük utunkat visszafelé, de sanszos volt, hogy visszaérjünk és még normálisan el is készüljünk az esti bulira. Gondoltunk egyet és fogtunk egy taxit, ami visszavitt minket a hotelig és mivel szerencsére ennyien voltunk, remekül tudtunk osztozni az végösszegen is. Csajok! Soha ne felejtsétek el, hogy öten voltunk egyedül! ;-) (Ezt úgyis csak ők érthetik...)
Nem volt sok időnk ráncba szedni magunkat - Kriszta és Katica egy motelben vett ki két éjszakára szobát, így sajnos ők nem velünk voltak a Cosmoban, de mindenki összeszedte magát partiképesre és fél 10-re át is jöttek, hogy magyarokhoz méltóan megünnepeljük eme csodás vegasi hétvégénket és megkóstoljuk a még húgom által hozott 60%-os házi pálinkát...
És hát ha már ilyen kellemesen elfogyasztottuk a nedűt a negyvenkilencediken, akkor vegyük a nyakunkba a várost, jobban mondva csak a híres Bellagio hotelt, majd a Hyde nevű éjszakai bárt és ünnepeljük meg úgy istenigazából is, hogy mennyire jó dolgunk van.
Természetesen nem lehetett kihagyni a Bellagio előtti varázslatos szökőkút-showt sem, isteni volt élőben is látni és átélni. Erre vártunk már mióta.
Promoteres buliba mentünk, a bejáratnál ingyen italos kuponokat kaptunk (ha jól emlékszem fejenként kettőt), majd egyből az italpultnál nyitottunk és kikértük a kis pezsgőinket.
Eleinte kis lötyögős volt a buli, beszélgettünk és nevetgéltünk. Később jelentek meg körülöttünk különböző fazonok, meginvitáltak az asztalukhoz és szóltak az asztaluknál sürgő-forgó pincéreknek, hogy whiskyt és rumot óhajtunk inni - nem tudom honnan szedték ezt!? :D A hangulat egész pöpec lett, iszogattunk, táncoltunk, szuper volt a zene és ami még nem mellékes, a Bellagio hotel szökőkút-showját bámulhattuk közben, mindezt egészen más megvilágításból, a hotel belsejéből.
Remek napot és éjszakát zártunk olyan hajnali 2 körül. Végül nem is bántuk meg, hogy ennyire korán vissza kellett másznunk a hotelbe, mivel másnap a Grand Canyon túra várt ránk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése