Malibu Beach, Santa Monica és az utolsó "zöld" buli az "Angyalok városában"

Csütörtökön reggel már iszonyú nehéz volt kimászni az ágyból és elsasszézni a suli elé - sajnos megint nem jártunk szerencsével, megint csak J.R. férjébe és a gyerkőcökbe sikerült belebotlani. Állítólag néha a nanny is hozza-viszi őket, aki dettó úgy néz ki, mint a színésznő. Mackó alsóban, napszemüvegben, sapkában álltunk Évivel és Vivivel a suli előtt, egy cseppet sem zavartattuk magunkat, de valamivel takarni kellett a sokadnapos-fáradt fejünket. Szégyen, nem szégyen de várakozás után úgy feküdtünk vissza aludni, mint a huzat és fel sem keltünk - ha jól emlékszem délig.
Kissé felhős volt az idő, de ez nem akadályozhatott minket abban, hogy meg ne célozzuk Malibu Beachet. Azt a strandot, amelyre nekem már oly' régóta fájt a fogam, ami álmaim netovábbja volt. Amit ha beírtam az internetes keresőbe, akkor kiadta a kis cölöpökön álló óceán-parti "viskókat", amelyeket a legnagyobb sztárok lakják, ahol oly' sokan szörföznek, amely a nyugalom szigete. Oda vágytunk, délután fél 1 körül oda is értünk...

                                                             Welcome to Malibu Beach!

Megpihentünk egy kicsit a stégen - szinte csak mi voltunk ott, abszolút és teljesen a nyugalom szigete volt a hely - szerencsére éppen olyan, amilyennek elképzeltem. Imádtam. Csodáskodtunk az óceánban és a tájban, amikor is egy madár légvonalban telibe talált minket - jobban mondva Évit és engem. Éppen megtalálta azt a két mozgó pontot (Évi és jómagam), akik a stégen árválkodtak - Vivit nem tudom miféle megfontolásból kerülte el. Évinek a haja bánta az esetet, engem totál lekakilt a madárka (elnézést a kifejezésekért, de ha visszagondolok a jelenetre, szörnyű röhögőgörcs tör rám). A ruhám, a lábam, a táskám és a papucsom is olyan lett, így beszabadultunk a mosdóba és sűrű átkozódások közepette letakarítottuk magunkat. Persze egyikőnk sem lett a régi...de hejj-hó, legalább elmondhatom magamról, hogy Malibu Beachen lekakilt egy madár - már ha ezzel így lehet és szoktak dicsekedni hehe. Persze így utólag már minden sztori hullajó és baromi vicces...Megfogadtuk, hogy egy ilyen eset után egyszerűen muszáj lesz majd Vegasban játszanunk.

Eredeti terv az volt, hogy hazamegyünk és átöltözünk, de időpocsékolás lett volna, valamint egész emberi ábrázatunk is lett, így inkább elvetettük az ötletet. Helyette kicsit még leheveredtünk a partra, elkészültek a kötelező képek - ugrabugra, futkosás, vésés a homokba és a többi.

Idejét nem tudom már mikor hagytuk el Malibut, de mivel utolsó napunkat töltöttük Los Angelesben, így flancolni támadt kicsit kedvünk, így Santa Monica-ra mentünk és beültünk megebédelni a California Pizza Kitchen-be, mivel mindannyian imádjuk azt a helyet.

Évinek sajnos mennie kellett "bébicsőszködni", mi Vivivel még ki szerettük volna élvezni a csodálatos Kalifornia adta lehetőségeket, így ismét megcéloztuk a Piert és a beachet, egy utolsó heverészésre felkészülve. Nagyon szerettem, ahogy a tangapapucsot el lehetett "dobni", ahogy a homokra tettük tappancsunkat és csak úgy masíroztunk a óceán felé, Santa Monica Beachen.

Mivel dögfáradtak voltunk már az egész heti tevékenységek miatt, így fürdőzést és őrült strandröplabda-meccseket sem terveztünk - leterítettük kis pokrócainkat és relaxáltunk/aludtunk egyet. Ha jól emlékszem 5 körül untuk meg a mókát, visszasétáltunk a buszhoz, útba ejtettünk egy mekit és leküldtünk egy Oreos McFlurry-t, majd pikk-pakk este 7 körül már ismét Éviéknél voltunk.

                                                                    California Love

Az utolsó éjszakánk Los Angelesben...hmm, valahogy csak meg kellene ünnepelni. Jelzem, egyikőnknek sem volt ám ellenére a dolog. Viszont tudtuk azt, hogy reggel 6 órakor megy a gépünk Las Vegasba, tehát alapból tele bőröndökkel és táskákkal készültünk, megvártuk Melissát (az osztrák au pairt), aki volt olyan rendes és felvett minket, sőt még azt is lezsíroztuk vele, hogy reggel a buli után egyenesen a reptérre visz ki minket (ezzel sem keveset spóroltunk). A csajnak egy Toyota Priusa volt (szintén olyan, amilyen a családnál nekem), így én már körülbelül előre tudtam, hogy nem fognak beférni a cuccaink a csomagtartóba. Ezt realizáltuk is mindannyian, mihelyt megpróbáltunk bepakolni, így hát Melissa felajánlotta, hogy hazamegy a terepjáróért, kocsit vált és úgy már frankók leszünk. Megtörtént a csere, megindultunk bulizni. 

                                                          imádom ezt a képet Viviről!

Egész körülményesre sikerült a kezdés - az egyik nem rég nyílt helyre ugyanis nem akartak beengedni minket, ott szobroztunk vagy egy órát, de semmi (még promoterrel sem). Szerencsére Los Angelesben csütörtök este sem áll meg az élet, a lányoknak több másik hely is volt a tarsolyában, így kötöttünk ki végül ugyanazon a szuper helyen, ahol szombaton a "nyitó bulink" is volt.

Egész éjszakás italfogyasztás, pazar zene (valamilyen híres kaliforniai ikerpáros volt a Dj), kedves emberek, jó hangulat - az én estém jól telt. És a tietek csajok?

Fél 3 körül kotródtunk ki a helyről, de természetesen kik voltak az utolsók akik még táncoltak és maradtak volna? Hát a magyarok, a zöldek társasága. Akkor már körülbelül üres volt az egész tánctér, csak a zene ment. 

Kint aztán lespanoltunk pár arccal, kaptunk különböző meghívásokat és névjegykártyákat, így kötöttünk ki még hajnali 3 körül egy pazar kis rooftop bulin, amolyan nagyon amerikai összeülős puccparádén, valahol fent a "felhők felett", ahonnan még a Hollywood jel is kiválóan látszott volna, ha éppen ki lenne világítva. A Hírességek sétánya azonban látszott, szédületesen jó látvány volt, megérte felmenni, még akkor is, ha röpke 20 perc múlva távoznunk kellett.

És hát hova megy az ember egy átmulatott éjszaka után? - Hát a reptérre, majd egyenesen Vegasba!

Ami engem illet, már a kocsiban bealudtam, Melissa megparkolt a repülőtér előtt, kitéptük a csomagokat, bőröndöket a csomagtartóból és úgy, ahogy voltunk - miniruhákban, magassarkúban, bőröndökkel sasszéztunk a los angelesi repülőtéren. A látvány állítom egy misét is megért, ilyet sem csináltam még soha. Mosdóba be, sportruházat felölt, úgy nézhettem ki, mint aki most szabadult. A check-in pultokat sajnos csak reggel 5 körül nyitották meg, mi még 5:20-kor a bőröndök leadásánál tartottunk és én majdnem biztos voltam benne, hogy le is késsük a 6 órakor induló járatot. Az idő aztán minket igazolt és bár nagy rohanások közepette, de felvágódtunk a gépre, kényelembe helyeztük magunkat és elindultunk a "Bűn városába", Las Vegasba...