Évitől sajnos búcsúznunk kellett, ugyanis délután busszal indult vissza Los Angelesbe - négyen maradtunk. Krisztával és Katicával a hotelünk előtt találkoztunk, majd cuccoltunk át a Mirage-ba. Nekem személy szerint az a hotel is elnyerte a tetszésem, bár teljesen más volt, mint a Cosmopolitan. Sikerült gyorsan becsekkolnunk, elfoglalnunk a szobát, átöltözni és nekiindulni a városnak.
Már a Mirage hotelben:
Világosban ugyanis nem sok mindent láttunk még Vegasból, ezenkívül várt még ránk egy küldetést is...
Röpke városnézés alkalmával jártunk Velencében a Sóhajok-hídjánál, a gondoláknál, Rómában a Trevi-kútnál, a Flamingonál, majd a híres Caesars Hotelben is.
A Caesars nekem régi nagy álmom volt, mivel imádom a Másnaposok című filmet, és amit abban a filmben azok a tökkelütött alakok alkotnak (ezt most csupa pozitív értelemben mondom), az végigkísért engem egész Vegasi hétvégénken keresztül. Ugyanis a filmből megismert kis bébi, Carloska itt verte be a fejecskéjét:
Ezt sajnos csak azok érthetik, akik látták a filmet.
Vegas azonban világosban is egy őrült hely - erre más szavak nincsenek. Pörgés, nyüzsgés, furcsa emberek mindenütt, hotelek, kaszinók napszaktól függetlenül.
A csajokkal elhatároztuk, hogy még világosban, de sötétedés előtt másszuk meg a Stratosphere tornyot, amely szintén egy hotel-kaszinó. Mivel Las Vegas a szórakoztatás fellegvára, itt nincs határ, ezért nem túl furcsa az sem, hogy egy felhőkarcoló tetejére vidámparkot terveztek, építettek. Had regéljek egy picit többet erről a híres Stratosphere-toronyról. A torony Észak-Amerika harmadik legmagasabb épülete - ezt csak a torontoi CN Tower és a chicagoi Willis Tower előzi meg. Gondolom emlékeztek még, hogy voltam olyan piszok módon szerencsés, hogy mindhárom tornyot volt alkalmam megmászni!?
1. Toronto, CN Tower
2. Chicago, Willis Tower
3. Las Vegas, Stratosphere Tower
4. Seattle, Space Needle
Emiatt baromi büszke vagyok magamra, visszagondolva teljesen más volt mindhárom. A chicagoi az 'üvegkalitka' miatt, a torontoi a szédületes magassága miatt, a vegasi pedig a tetején lévő őrült vidámpark miatt. A Stratosphere - amint azt már említettem, hotelként és kaszinóként üzemel, van azonban egy különlegessége. Tetején ugyanis egy vidámparkot alakítottak ki - na nem kell nagyra gondolni, veszélyesre azonban inkább.
Pontosan négy attrakció várja a mindenre elszánt turistákat, akiknek az adrenalin járja át az egész testét, őrjöng éppen vagy két épület között lóg a semmibe.
Lássuk csak sorjában, mik közül válogathat a jóember odafent, 345 méteres magasságban: 1) Skyjump: szabadesés a toronyból, 224 méter magasságból.
(forrás: google)
2) Big Shot: A torony tetejére épített több mint 50 méter magas 16 személyes katapult. Az utasokat 75 km/h sebeséggel kb. 4G-s gyorsulással lövik ki Las Vegas fölé, majd lefelé zuhanva negatív G-k dolgozzák meg az ebédet a gyomorban, mindez 329,5 méteres magasságban.
(forrás: google)
3) X-Scream: Egy hatalmas libikóka, szintén körülbelül 320 méterrel Las Vegas felett, egyik felével a torony peremén kívül. Az utasok egy 4×2 személyes kocsiban foglalnak helyet a a mérleghinta lenti felében. Ahogy a hatalmas kar átbillen, a kocsi megindul a torony peremén túlnyúló vége irányába, ahol természetesen hiányzik az ütközőbak.
4) Insanity, The Ride: A vállalkozókedvűek beülnek 4 pár felülről felfüggesztett székbe. Az óriás polipkar pedig belógatja több mint 300 méterrel a város fölé 15 méterrel a torony peremén kívül, majd egyre gyorsulva elkezd forogni a szerkezet, mígnem a centrifugális erő el nem éri a 3G-t, aminek következtében a lesápadt utasok az ülésekbe lapulva arccal lefelé forognak körbe.
(forrás: google)
Busszal mentünk ki a toronyhoz, mivel a Strip leges-legvégén található, éppen még világosban, de sötétedés előtt értünk ki. Amint leszálltunk a buszról, őrült sikolyt hallottam, valaki éppen ugrott...Majd megláttam az Insanity-t, ahogy lógnak azok a bizonyos "karok" a levegőben és ott, abban a szent minutumban eldöntöttem, hogy semmire sem fogok felülni! (A történethez hozzátartozik, hogy pár hónappal ezelőtt még annyira be voltam gőzölve, hogy mindent kipróbálok majd...)
Bementünk a toronyba, befizettük a belépőt és a biztonság kedvéért vettünk egy jegyet az egyik attrakcióra is - sosem lehet tudni, éppen majd odafent jön meg a kedvünk, de őrült módon. Még odalent kellett döntenünk, így nem tétlenkedtünk sokáig.
A toronyba felérve pazar és meseszép panoráma fogadott minket - ez Vegas gyerekek! Hegyek, sivatag, nagyon különleges városkép, naplemente a hegyvonulatok mögött, a varázslatos Strip képe a hotelekkel. Jártunk-keltünk, kattogtak a vakuk, tériszonyom is volt bőven. Főleg akkor, amikor egyenes adásban néztünk végig egy ugrást - szavam nem is akadt szinte. Kimentünk a szabad ég alá, lemeóztuk a többi 'ride'-ot is és hát azt kell mondjam, csak még jobban elment a kedvem az összestől.
Én azonban az a fajta ember vagyok, aki "ha már egyszer ott van, akkor miért ne?!", meg "egyszer élünk!" és a többi - azt hiszem ezt magyaráznom sem kell. Valószínűleg a mai napig bánnám, ha nem próbáltam volna ki legalább egy dolgot odafent. Hozzá kell tennem azonban azt is, hogy ha nincs ott Vivi és nem olyan meggyőző, mint amilyen meggyőző volt, akkor tuti nem ülök fel semmire. Nekem kell oda egy ember, aki mondja hogy "gyerünk, menjünk!", aki biztat, aki úgymond adja alám a lovat...aztán minden rendben van és egyszerűen nem tudok nemet mondani. Ugyanez történt nyáron húgommal a Six Flagsben, a Kingda Ka előtt is. Elmondani nem tudom mennyire rettegtem a beszállás előtti percekben, pillanatokban. Katica és Kriszta azt mondták sosem láttak még ilyennek és szinte a halálfélelem ült ki az arcomra. Ez olyan dolog, hogy a szíved lehet nemet mondana, de az agyad szinte üvölti, hogy "menj, menj, mert muszáj, mert most vagy itt és bánni fogod!". Az agyam győzött...és Vivi...
Az volt a legnagyobb gondom, hogy ebben a szerkezetben eléd csatoltak/kapcsoltak csak egy biztonsági övet és nem rád - és én éppen az ilyen dolgoktól vagyok rosszul. Sokkal nagyobb biztonságérzetet ad, ha rád csapnak egy marha erős műanyag 'izét', aztán szállsz amerre látsz. Remegve ültem be a szerkezetbe, azt hiszem már ki lehet találni, hogy melyik lett az áldozat, melyik attrakció mellett döntöttünk végül...
Itt a link is, csak hogy hatásosabb legyen a dolog:
Vivivel végig szorítottuk egymás kezét - úgy értem addig a pontig, amíg el nem indultunk - Katicáék persze boldogan-vigyorogva fotóztak és kapták el a legrosszabb pillanataimat hehe...Amint kitett minket a gép a nagy semmi fölé, Vivi annyit mondott, hogy csak ne lefele nézzek és minden rendben lesz - hát naná, hogy az volt az első, hogy lenéztem. És tudjátok mit? Abszolút nem volt szörnyű, sőt úristen...eszméletlen jó volt az egész. A menet körülbelül 3-4 percig tartott, egyre gyorsabban mentünk és egyre csak úgy éreztem, hogy fejjel a vegasi aszfaltnak helyezkedek el, de cseppet sem zavart. Hang nem jött ki a torkomon - én a csendben szenvedő típus vagyok - bámultam lefelé, bámultam a várost; Las Vegas felett szálltunk, hihetetlen érzés volt, soha vissza nem térő. Boldogan és büszkén szálltunk ki Vivivel a masinából - túléltük, szinte örömtáncot jártunk és egyáltalán nem bántuk meg az egészet.
Kriszta és Katica nem voltak ilyen bátrak, de talán majd legközelebb. Én pedig egyszer visszatérek még, hogy kipróbáljam a többi három csodát is.
Hét körül járhattunk, amire végre lekászálódtunk a toronyból. Tudtuk, hogy tengernyi időnk van még elkészülni, meginni egy másik adag pálinkát és odaérni az esti buli helyszínére. Ja, hogy mi már megint bulizni óhajtottunk? Naná! Hát mit tehet az ember, ha az előző éjszakai buli füstbe megy holmi defekt miatt és napközben 'Velencében járva' kedves és segítőkész fiatalemberek szólítják le a magyarul beszélő hölgyeményeket és invitálják meg őket Vegas legelőkelőbb hoteljének klubjába, a legszuperebb buliba? Semmit, semmit nem tehettünk. De nem is akartunk. Örültünk a fejünknek és nagyon szerencsésnek éreztük magunkat. A srác konkrétan napközben szólított le minket, amíg mi 'Olaszországban' sétálgattunk, kérdezte hogy milyen nyelven beszélünk, majd van e kedvünk este kimozdulni. Kaptunk névjegykártyát, a srác pedig két perc leforgása alatt felírt minket az Encore/Wynn hotel puccpartijának VIP listájára, elmentette a telefonszámom, megkért minket, hogy este fél 12 előtt érjünk oda, majd viszontlátásra.
Mirage hotelünkben készültünk el, nem siettünk, totál ráérősek voltunk - fürdés, hajmosás, smink. Kitöltöttem a pápai pálinkát, amit az egyik nagyon jó barátnőm még húgommal küldött nekem augusztusban és éppen az ilyen vegasi éjszakákra tartogattam. Testvériesen elosztottam, kopogtattam a szomszéd szobába a lányoknak, összegyűltünk a mi szobánkban, alapoztunk egy kicsit, majd megindultunk az Encore hotel felé.
Az már biztos, hogy ha legközelebb Vegasba mennék, akkor az Encore magasan fent lenne a listán, talán a legelején, ha a lehetséges hoteleket nézzük, megszállás szempontjából. Szavakkal leírhatatlan ami ott fogadott minket - pompa és csillogás mindenhol, mintha egy film díszletei között rohangáltunk volna. Könnyen megtaláltuk a klubot, amely a hotelben helyezkedik el, rövid sorban állás és útlevél-ellenőrzés, majd pár kedves magyar szó (magyar volt a "bedobó" srác) után hip-hop bent is találtuk magunkat, természetesen koponyánként 2-3 ingyen italkupon kíséretében.
Most megint csak azt kell mondjam, hogy buliztam már pár szebb helyen életem során, de ehhez a klubhoz még csak hasonlóban sem. Ami ott fogadott minket, az körülbelül maga volt a Paradicsom, a Kánaán. Szuper-dizájnos klub, remekül berendezett hely, rengeteg ember már este 11 órakor, kiváló zene...és hmm, had jegyezzem meg, hogy olyan felhozatal volt, hogy ihajj. Úgy látszik Amerika összes jó pasija ott óhajtott bulizni aznap éjjel...Odapenderültünk a pulthoz, kértünk egy-egy tequilát, majd penderültünk tovább a táncparkettre, kis lötyögés, aztán italpult, vodkanarancs és kedvünk támadt kinézni, a fedetlen helyiségbe. Hát de nagyon jól döntöttünk...
Szemünk-szánk tátva, egyszerűen képtelenségnek tartom még mindig, hogy ott álltunk, ott buliztunk.
Az éjszakáról többet nem is írnék - úgysem tudom eléggé kifejezni, mennyire jól éreztük magunkat, mennyit táncoltunk, ismerkedtünk, nevetgéltünk, ámultunk meg bámultunk. Köszönjük Encore, köszönjük ismeretlen promoterek - mert azt hozzá kell tennem, Vegasban egyetlen promoterrel sem találkoztunk egyik buli alkalmával sem.
Azt hiszem Vegasban nekünk sem tiltott, hogy egy-egy buli után kicsit megőrüljünk (az inkább maradjon a mi titkunk, hogy mi zajlik egy-egy hazamenetel alkalmával hehe...)
Hajnali 4 óra körül cammogtunk ki a buszmegállóhoz, aztán már süvítettünk is vissza a hotelbe. Altatni megint nem kellett minket...
Őrült egy csaj vagy Vivi! :) Persze ez a szó legjobb értelmében. :) Én biztos nem mertem volna felülni semmire... Bár lehet mégis, mert tényleg megbánhatja később az ember, ha kihagyja. :) Bátrak vagytok!
VálaszTörlésÉn sosem voltam igazán bulizós típus, de nagyon szuper helyekre sikerült bejutnotok. :) Tudtam én első perctől fogva, hogy bőségesen kapsz Te még jót is Amerikától. :)
Hadd dicsérjem meg a ruhádat is. Nagyon csini ez a mostani bulis ruha. :) De persze a többi is. Nem is merem megkérdezni, hogy honnan vetted őket... Mert nyilván nem Magyarországról. :)
Következő olvasásnál tollal és papírral ülök a bejegyzésekhez, hogy felírjam, mik a legfontosabb látnivalók. :) Más így, mint egy útikönyvből kiírni.
Hivatalosan is a legvagányabb au pair lánnyá nőtted ki magad!!! :) Azt hiszem, mindenki ámulva olvassa a részleteket!
VálaszTörlésÉn is mindig tök így vagyok ezekkel a dolgokkal. Ha egyszer már ott vagyok valahol, akkor mindent ki kell próbálnom, mert ki tudja mikor lesz megint rá alkalmam. (Ha nagyon parázok, akkor meg ott van az öcsém, vagy barátok, akik nem fogadják el a nemet válasznak. xD)
VálaszTörlésÉn is voltam olyan szerencsés, hogy eljutottam Las Vegas-ba. A Stratosphere tetjén mindháromra felültem. De meg kell mondjam jól döntöttél, mert szerintem is az Insanity a legjobb. :) Az X-Sreamnél nem mertem első sorba ülni. Később kicsit bántam, mert a második sor egyeltalán nem volt para. Na de talán , még egyszer visszajutok oda.... :)
Ezek a parti helyek durván jól néznek ki. :D