a pólót még Vegasban szereztem be ;-), imádom!
A srác elég furcsa környéken lakott, amint kiléptünk a házból - immár világosban is - totál úgy éreztük magunkat, mint akik valamilyen orosz környéken sétálgatnak. Csekkoltuk a térképet, Little Russia (Kis Oroszország), nem jártunk messze a valóságtól. Megörültünk a bőséges péksütis kínálatnak, vettem egy forró csokit is, szépen-komótosan megreggeliztünk, majd megindultunk a Golden Gate híd irányába.
A hídhoz egy gyönyörű parkon keresztül vezetett az út - eleinte ismét azt hittük, hogy eltévedtünk vagy rossz irányba megyünk, de aztán csakhamar feltűntek annak a meseszép hídnak a pillérei, teteje. Azt hiszem a Golden Gate híd is éppen olyan, mint mondjuk a Times Square New Yorkban - a turisták számára az első olyan hely, amit mindenképpen látni kell, ha lehet akkor legeslegelőször. Régóta nézegettem én már ezt a hidat - interneten, láttam képeken, szerepelt filmekben és én mindig arról álmodoztam, hogy egyszer ott állhatok majd és élőben láthatom eme csodát. Mert számomra egy csoda. Fogalmam sincs miért voltam mindig oly' elfogult ezzel a híddal kapcsolatban, de amit én már előzőlegesen éreztem, az ott, élőben és egyenesben beigazolódni látszott - odaértünk és nem hittem a szemeimnek, nem hittem el, hogy ott állhatok előtte, mellette, hozzá nagyon közel.
Rövid forrás a hídról (wikipédia): A Golden Gate híd (magyarul Aranykapu) az Amerikai Egyesült Államok második leghosszabb függőhídja, amely a Csendes-óceánt és a san franciscoi öblöt elválasztó szorost íveli át. A San Francisco-félsziget északi csúcsán elterülő San Franciscót köti össze Marin megyével. A Golden Gate híd építését 1933. január 5-én kezdték el, és 1937. május 27-én adták át a gyalogos forgalomnak, ezt követően 27 évig, a New York-i Verrazano-Narrows híd elkészültéig; a világ leghosszabb függőhídja volt.
A híd azóta San Francisco szimbóluma lett. Az Amerikai Építészek Intézete 1999-ben listát állított össze az USA legnépszerűbb építményeiről, a Golden Gate híd az 5. helyen szerepelt. A hatsávos út mellett a hídon gyalogosan és kerékpárral is lehet közlekedni. A híd alatt nagy a hajóforgalom.
A Golden Gate híd sokáig csodaszámba ment méreteivel, merész műszaki kivitelezésével. A 227 lábbal - majdnem 70 méterrel - a víz felett húzódó építmény pillérei további 150 méter magasra emelkednek. Ez a világ legtöbbet fényképezett és a legszebb kábelhídja. Vöröses színével méltóságteljesen áll a Csendes óceán partján. Lélegzetelállító és életveszélyes is egyben. A Golden Gate nemcsak a turisták, de az öngyilkosok kedvelt helye is. Nagyon könnyű ugyanis kisétálni rá, és extra védőkorlát híján roppant egyszerű alábucskázni a mélybe. Az öngyilkosok elriasztására már több terv is született az utóbbi évtizedekben, azonban eddig egyik sem valósult meg. Eddig mintegy 1200-an ugrottak át a híd gyalogos járdájának korlátján, és zuhantak a mélybe, és csak páran élték túl. Állítólag a legtöbbjük már a levegőben szívrohamot kap, de ha mégsem, akkor a becsapódás végez velük: az erős ütéstől majdnem az összes szervük kiszakad a helyéből. Egyetlen módon lehet ezt kivédeni: lábbal előre kell leérkezni, a karokat a fej fölé emelve, egy pontosan meghatározott szögben. Persze aki így túléli a zuhanást, annak sincs sok esélye az életben maradásra, mert a víz hemzseg a cápáktól, és az erős áramlás percek alatt kisodorhatja a nyílt óceánra. Kamerás megfigyelő rendszer működik ugyan a hídon és az azonnal reagáló hajós életmentő osztagok is mindig készenlétben állnak, annak az esélye hogy valaki ép bőrrel megússza a zuhanásos kalandot egy az ezerhez. A híd egy angyali szépségű tömeggyilkos."
Szinte szavakba önteni is képtelenség, mit éreztem akkor, amikor megláttam. Számomra mindig is ez volt a 'Hidak hídja' és most, hogy élőben is sikerült végre szemügyre vennem, ez a két szócska csak újabb értelmet nyert. Megmagyarázni sajnos nem tudom, milyen érzések kerítettek hatalmukba, amikor megláttam. Leírhatatlan volt az egész, a maga narancssárga színével (ami szerintem inkább vörös) - persze képeken és élőben is teljesen más. Nem tudnám most így hirtelen eldönteni, hogy melyik volt rám nagyobb hatással - a Grand Canyon vagy a Golden Gate híd, de az biztos, hogy az én véleményem szerint a világ nyolcadik csodája címért vetekszik a kettő.
A hídról szinte mindenféle pozícióban készítettünk képet - talán csak éppen alatta nem. Sétálgattunk még egy kicsit a környéken, majd úgy döntöttünk buszra szállunk és megnézzük magunknak downtown-t is, avagy San Francisco belvárosát. Vettünk egy három napos jegyet, elég jutányos áron, amellyel a san franciscoi tartózkodásunk alatt utazgattunk ide-oda.
Túránkat a Union Squaren kezdtük meg - világhírű és baromi drága boltok mindenhol, pálmafák, sok-sok ember, még több furcsa ember, nyüzsgés. Union Square az USA harmadik legnagyobb bevásárló negyede.
Elhatároztuk, hogy meglepjük magunkat egy-egy szelet cheesecake-kel a Cheesecake Factory-ben, de az elfogyasztása után olyan telítve/rosszul lettünk, hogy elhatároztuk; soha többet nem eszünk ilyeneket.
banános cheesecake
A nasi után megtaláltuk a Cable Car kiindulási helyét, majd annak több útvonalát is és eldöntöttük, hogy megyünk pár kört. Magyaráznom úgy hiszem senkinek sem kell mi is ez a szerkezet és miről szól, a képek talán jobban szemléltetik majd.
Kis vasúthoz tudnám hasonlítani ezt a masinát, amelyre alig fér rá húsznál több ember, mindenki a szélén ül vagy éppen csimpaszkodik, menet közben le-és fel ugrálnak az emberek és tömegközlekedési eszközként is funkcionál. Mára mondjuk szerintem már kinőtte magát turisztikai látványossággá. Nagyon mókás volt az egész, Vivivel abszolút élveztük a menetet.
Eltartott vagy 1-2 órát biztosan, amíg a kicsi kocsi elvitt minket a kiindulóhelytől a célállomásig, de egy percig sem éreztük azt, hogy időt vesztegettünk volna. San Francisco utcáin száguldoztunk - dombokon, utcákon, gyönyörű kilátás nyílt mindenhonnan, mindenre. Engem már akkor megnyert a város, és szinte akkor még alig láttunk belőle valamit.
Cable Car-ozás és kis térképes eligazodás után a san franciscoi Chinatown, azaz a Kínai negyed következett. Ázsia után a San Francisco-i Kínai negyedben él a legnagyobb ázsiai közösség a világon. Nem csoda hát, hogy a Negyed a város egyik legismertebb látványosságának számít. A szállásadónktól tudjuk, hogy San Franciscoban él az USA-ban a legtöbb kínai ember, ha jól emlékszem New York után. Persze New Yorkban annyira nem tűnik fel az embernek, mivel őrült nagy a város, de San Fransico jóval kisebb, mint New York. Felszálltam a buszra és úgy éreztem magam, mintha Kínában lennék - annak ellenére, hogy még soha nem jártam ott. Bevallom, Vivivel ez zavart minket a legjobban. Az összes féle-fajta népséggel kijövök és egyáltalán nincs bennem semmiféle ellenszenv a másik iránt, de mégis ha egy népet említenem kell, akkor talán a kínai lenne az, amit nem igazán szívlelek. Konkrétan a város 1/7-e kínai, ezt Joseph mondta.
Ha már a Kínai negyedben járunk, akkor költsünk el egy ahhoz méltó vacsorát, egy arra éppen megfelelő helyen. Minden finom volt és bőséges, megmelegedtünk egy kicsit, szuperül éreztük magunkat.
a szerencsesütik abszolút témába vágó tartalma :-)
Felső Vivié, alsó az enyém volt...
Este 8-9 óra körül értünk vissza Joseph lakására, csereberéltünk még képeket, fürödtünk és eltettük magunkat másnapra. Az előző egy hét éjszakáihoz képest most eléggé jókislányok voltunk, nem?! :-)
Kedves Vivi,
VálaszTörlésörömmel olvasom bejegyzéseidet és köszönöm olvasótársaim nevében is, hogy hazaérkezésed után sem feledkeztél meg rólunk!
Várva-várom németországi blogod folytatását (nekem az a kedvencem). Szia!